Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kocsis Károly: Az általános iskolai orosz nyelvtanítás korszerűsítésének kérdéséhez

dékeinket: mi a tárgya, mi a célja az általános iskolai orosz nyelvoktatásnak; hogyan függ össze a gondolkodással az az orosz nyelvbírás, amelyet tanítványainkkal el akarunk sajátíttatni? Az idegen nyelvi beszéd köztudomás szerint kétféle lehet: közvetett, fordításos és fordítás nélküli, vagyis kifejezhetjük gondolatainkat oroszul úgy, hogy előzetesen anyanyelvünkön fogalmazzuk meg a kifejezésre váró gondolatot, belső beszédtevékenységgel elvégezzük oroszra fordítását, s azután mondjuk ki a kész fordítást; de beszélhetünk oroszul az anyanyelvtől függetlenül is, az anyanyelv teljes kikapcsolásával. A szovjet metodikusok és pszichológusok egy része (I. V. Karpov, V. Sz. Cetlin stb.) abból az elméletből indul ki, hogy gondolkodni csak anyanyelven lehet, következésképpen az idegen nyelven való gondolkodás a gondolatnak a nyelvtől való elszakadását jelentené, és ezért azon az állásponton vannak, hogy az idegen nyelv elsajátításának alapvető törvényszerűsége a fordítás. Mások az idegen nyelvoktatásban a kétnyelvűséget hirdetik: minden idegen nyelvi beszéd bizonyos mértékig fordítás, tehát ki kell alakítani a tanulókban a gyors fordítás készségeit; ennek fő módszeres fogása: minél több fordítás anyanyelvről a tanult idegen nyelvre. Közel áll ehhez az elmélethez I. V. Rahmanov és V. Sz. Cetlin metodikusok álláspontja is, amikor azt magyarázzák, hogy az idegen szövegek olvasásánál az út az idegen nyelvi formától a fogalomig, a hangos beszédnél az anyanyelven kifejezett fogalomtól az idegen nyelvi formához vezet. Ezeknek az elméleteknek sarkalatos hiányossága abban van, hogy az idegen nyelvoktatásban való következetes alkalmazásuk eleve lehetetlenné tenné az élő beszéd leggyakoribb formáját, a párbeszédet. Dialógusban a legtöbb replika az előző mondat folytatása, kiegészítése, megtoldása, ami szinte kizárja az előzetes fordítást. Az említett elméleteket több megfigyelhető tény is cáfolja. így pl. tény az, hogy az anyanyelv is változhat, ami nem volna lehetséges, ha gondolkodni csak anyanyelven tudnánk. Megfigyelt tény az is, hogy több nyelven beszélő ember több nyelven is gondolkozhatik, persze csak egymásután, mert egyszerre több nyelven gondolkodni képtelenség. Az idegen nyelven való gondolkodás folyamata egyáltalában nem különbözik az anyanyelven való gondolkodás folyamatától. Az természetesen igazság marad, hogy a „szilárd ideiglenes kapcsolatok" az idegen nyelvi jelenségek és a fogalmak között egyszerre nem alakíthatók ki, s így kezdő fokon szükség van az anyanyelv közvetítésére, vagyis a „fogalom — anyanyelvi szó — idegen szó", illetőleg az „idegen szó — anyanyelvi szó — fogalom" sornak megtartására. De ellentmond a fordításos idegen nyelvoktatásnak az emberi beszédtevékenység törvényszerűsége is: a) A beszédtevékenység folyamán az ember tudata főképp a beszéd értelmi tartalmára irányul, nem pedig a nyelvi kifejező eszközökre, ha csak a beszéd érzékelése előtt nem tűzünk ki magunknak valamely nyelvi jelenség megfigyelésére irányuló feladatot. De még ilyen101