Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: Szempontok Rorschach formaértelmezési kísérleteinek megítéléséhez

nyos, hogy szemléletmódja erősen empirikus, pszichotechnikus. Levelezésében, egyéni megnyilatkozásaiban távol állt a freudista dogmák abszolutizálásától [25]. Magának a formaértelmezési kísérlet lényegének nincs köze a pszichoanalízishez. Csupán mint értelmezési eljárásmód, mint „ideológia" jöhet számba a pszichoanalízis, viszont a pszichoanalitikus szemlélet, technika alkalmazása növeli a Rorschach-teszttel szemben jogosan tehető kifogások számát. * * * Rorschach művének figyelmes tanulmányozásakor lépten-nyomon a szorosan vett pszichológiai okfejtés közben — nyílt, vagy gyakrabban rejtett — etikai állásfoglalásokra bukkanunk. Ilyenkor, többnyire homályosan, formális lepelbe burkolva, előtűnik világnézeti-erkölcsi értékelése, szemléletmódja, fgy pl. azt vallotta, hogy a kultúra mindig az introverzióból nő ki és az introverziónak, mint beteges tünetnek kezelése, a végéhez ért (!?) materialista-introvertált korszak eredménye volt. (Rorschach id. főműve, 10. 1.) Veszélyt látott azonban az introverzió túltengésében is, mert ez a tendencia a fegyelmezett, logikus gondolkodásnak hátat fordít. Értékelésére lényegében a szélsőségektől irtózó középutasság, a formalisztikus harmónia-keresés a leginkább jellemző. Az egyén fejlődésének optimális célját abban jelölte meg, hogy harmonikus viszonyt létesítsen a három elv: a tudatosság, a bensőség és az alkalmazkodásaffektivitás között (i. m. 113. 1.). Ennek megfelelően, szerinte a „normális ambiaequalis" ember testesítené meg az ideált. Ebből a középutas harmónia-eszményből jut el néha szinte nyárspolgárias, tudományosan indokolhatatlan karakterológiai értékeléséhez. Pl. a „túl sok" (30 százalékon felüli) „eredeti" választ már negatívan értékeli, mint a világtól elzárkózást, különcködést. A „túlságosan sok" egy tárgykörből való tartalmi választ is negatívan értékeli, mint pedantizmust, szűklátókörű szakemberséget. Ismét olyan ponthoz értünk ezzel, ahol nem fogadhatjuk el Rorschach álláspontját, érvelését tudományosan megalapozottnak. A formaértelmezési kísérletből ugyanis semmiképp sem lehet az ideális, értékes jellemre következtetni. Az erkölcsi értékelés — amit az „ideális jellemre" vonatkozó állásfoglalás konkretizál — csupán meghatározott társadalmi rendszer keretein belül vethető fel tudományosan. (Nem pedig a társadalomtól lényegében függetlenül, elvontan, mint Rorschach teszi.) Minthogy az erkölcsi értékelés, az emberi jellem értékelése mindig meghatározott társadalmi, osztályérdekeket fejez ki, ezeket is tisztázni, tudományosan indokolni kellene. Ilyen problémák felvetésétől, tudományos indokolási szándékától Rorschach mindvégig távol marad ezért egész karakterológiai értékelése indokolatlan, tudománytalan. * * * Az eddigiekben — a helyszűke miatt csak igen szerény mértékben — igyekeztünk néhány megítélési, kritikai szempontra utalni a Rorschach-féle „formaértelmezési kísérlet"-tel kapcsolatosan. 77'