Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: Szempontok Rorschach formaértelmezési kísérleteinek megítéléséhez

Ilyen pl. az előzőkben már említett MURRAY-féle „tematikus appercepciós teszt" is. Ebben 31 különböző jelenetet kell a vizsgált személyeknek értelmezni, magyarázni, alakítani. Nem kevés azoknak a nyugati pszichológusoknak száma, akik ez utóbbi módszert pozitívabban értékelik, mint a Rorschach-próbát. így pl. Heinz REMPLEIN [19], a már említett Erich STERN stb. Már e vázlatos összeállításból is kiolvasható, hogy a Rorschachpróbában a vizsgált személyek passzívabbak, mint pl. a választásos és alakításos tesztekben. A kísérleti helyzet egyoldalúbb, beszűkítettebb tehát sok más projektív teszthez viszonyítva, nem is beszélve a természetesebb élethelyzetben, sokoldalúbban vizsgálódó, megfigyelő karakterológiai módszerekről. Ha tekintetbe vesszük a személyiségvizsgálatoknak azt a követelményét, hogy az egyén magatartásának minél szélesebb, minél jellemzőbb körét vegyék kutatásaik körébe, ez szintén nagy mértékben a Rorschach-próba megbízhatóságát, értékét csökkentő elv, követelmény. (E szempontra még a következőkben kissé részletesebben visszatérünk.) Természetesen, bizonyos mértékig okkal mutatnak rá gyakorlati pszichológiai kézikönyvek (mint pl. PAULI praktikuma [20] — Rorschach eljárásmódjának néhány előnyére. így pl. arra, hogy a vizsgált személyek asszociációit nem irányítják, szuggerálják meghatározott irányban. * * * Miután megkíséreltük elhelyezni Rorschach eljárását a személyiségvizsgálat, a projekciós tesztek körében — és eközben szinte önkénytelenül néhány értékelési szempont is felvetődött már — tovább kell mennünk: vizsgálnunk kell, milyen pszichikai folyamatok játszódnak le tipikusan a vizsgált személyekben a kísérletkor (pszichológiai alapvetés). E kutatás nyomán remélhetünk választ a „formaértelmezési kísérlet" jellemtani megbízhatóságára, használhatóságára, egyszóval: értékére vonatkozóan is. Mindjárt kiindulásul hangsúlyozzuk: Rorschach magyarázatát, mely szerint eljárása lényegileg az „észlelés próbája", illetve sajátos észlelésértelmezési próba, több szempontból sem tartjuk kielégítőnek. Nem csupán azért hibás ez a magyarázat — amint arra számos pszichológus rámutatott —, mert nem eléggé modern, mechanikus, asszociációs alapon áll —, hanem elsősorban azért, mert a foltok értelmezésének magyarázatából teljesen kihagyja a tükrözés problémáját. Márpedig minden pszichikai folyamat lényegének feltárásában — és így a Rorschach-vizsgálat lényeges mozzanatainak kutatásakor is — fel kell tennünk a kérdést: mit tükröz a szóbanforgó pszichikai folyamat a tárgyi valóságból? Tehát: mit tükröznek a Rorschach-táblák foltjai? Minthogy ezek a foltok — szerzőjük intenciója szerint — „véletlenszerű" tintafoltoknak tekintendők — következésképpen sem reáli73