Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: Az eldöntendő kérdés, mint didaktikai probléma

még elméletileg sem, nem is szólva a gyakorlatról. Jeszipov és Goncsarov szovjet szerzők pl. Pedagógia című munkájukban általában azokat a kérdéseket helytelenítik, amelyek magukban foglalják a választ, tehát, amelyek határozottan sugalmazó jellegűek [6]. Joggal állapítják meg ezekről a kérdésekről, hogy semmit sem magyaráznak és semmiképpen sem gazdagítják a tanulók tudását, mert nem kell nekik gondolkozniok. A legújabb összefoglaló jellegű szovjet pedagógiai műben, amelyet Kairov—Goncsarov, Jeszipov—Zankov együttesen állítottak össze [7], nem találkozunk az eldöntendő kérdés bírálatával. A beszélgetés módszerével foglalkozva, csupán a kérdés helyességének a követelményeit állapítják meg. A mi szakmódszertani irodalmunkban is elég gyakori a kitérés az állásfoglalás elől [8]. Inkább csak a jó kérdés követelményeit ismertetik. Mindebből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az eldöntendő kérdés tekintetében nincs egységes felfogás, sem határozott állásfoglalás a didaktikai irodalomban. Annál kevésbé találkozunk egységes és általánosnak mondható állásfoglalással a gyakorlatban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hivatalosnak tűnő véleménnyel szemben a mindennapi gyakorlatban az eldöntendő kérdésnek elég széleskörű alkalmazása figyelhető meg. Figyelemre méltó, hogy „igen-nem" válaszos kérdéseket nemcsak olyan pedagógusoknál tapasztalhatunk, akik elméletileg talán nem elég képzettek, hanem olyanoknál is, akik szakmódszertani problémákkal irodalmi színvonalon foglalkoznak. A Köznevelés egyik számában, amely Julow Viktor Balassi Bálint: Katonaénekének tanítási tervét közli [9], több olyan kérdést találunk, amelyre a tanulóknak igen-nel, vagy nemmel kell tudniok válaszolni. A tanítás bevezető részében a tanár utal az előző órán tárgyalt „Borivóknak való" költeményre, mint Balassi vitézi költészetének egy korai példájára. Majd a vers mondanivalójáI nak felidézése után ezt a kérdést vetette fel: ,,Bemutat ja-e a Borivóknak való" a vitézi élet egészét? ... A tanulóknak most el kell dönteniök, hogy bemutatja-e egészében, vagy nem. Vajon el lehet-e dönteni ezt a kérdést a véletlenre, vagy a szerencsére hagyatkozva?! Azt hiszem, ezt nem kell bizonyítanunk, hiszen a helyes válasz nagyon is sok mindent feltételez a tanulóktól. Jelen esetben pl. igen jól kell ismerniök a „vitézi élet" teljességét, jól kell ismerniök Balassinak „Borivók" című költeményét. De ezek az ismeretek önmagukban még nem képesítik a tanulókat a felvetett kérdés megválaszolására. A „vitézi élet" teljességéről való ismereteiket egybe kell vetniök a „Borivók" tartalmával, s csak ez egybevetés után mondhatják ki a helyes választ. A válasz kimondása előtt mérlegelésre és megfontolásra is szükség van, hiszen a válasznak megalapozottnak, bizonyíthatónak, védhetőnek kell lennie. Ugyanebben a tanításban olvasható a következő kérdés: — A vitézi életnek ezzel az ábrázolásával alkot-e típust Balassi? A feladat eldöntéséhez a tanulóknak tisztában kell lennök a típusalkotással és Balassi ábrázoló művészetével is. A típusról alkotott álta6