Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

IV. Miscellanea - Gyárfás Győzőné: Adatok Bartók Béla életútjához személyes emiékék alapján. (Bartók Béla születésének 80. évfordulójára.)

lemző az olaszra, franciára stb. Sajnos, portugálul nem tudok, a spanyol tudásom is gyenge, pedig spanyolul is meg kell tanulnom, hogy elolvashassam a Don Quichotet." Idegenkedett a gondolattól, hogy fordításban olvasson el valamit. Csak hosszas unszolásra határozta el magát, hogy franciául olvassa el Dosztojevszkijt. „De eredetiben még jobb lehet tette hozzá meggyőződéssel —, sajnos nem érek rá oroszul megtanulni." Az egyetlen sport, amit űzött, a túrisztika volt. Ebben természetszeretetének hódolhatott. Élvezet volt vele egy kirándulást tenni. Minden fűszál, minden bogár lekötötte figyelmét, s ezeken a túrákon mindig gazdagította még gyermekkorában összeállított lepke- és bogárgyűjteményét. A rossznyelvű pesti társadalom meg is jegyezte tüstént: „Minek gyűjt Bartók bogarakat, mikor van neki elég". Elsősorban a megélhetésért kellett dolgoznia. Ez már kora ifjúságától kísérte. Apját nagyon korán vesztette el, anyja özvegyi nyugdíja nagyon kicsi volt. Krajcáros gondokkal küzdöttek. Mikor 23 éves volt, s még egy éve volt hátra a művészképzőn, tanára, Thomán István nyugdíjba vonult. Mikor megkérdezték, kit ajánl utódjául, azt felelte, tanítványa, Bartók Béla az egyetlen, aki be tudja tölteni helyét, talán ínég jobban, mint ő maga. így még félig gyermek-fejjel tanár lett, s ekkor a nyugodt polgári jólét évei érkeztek el számára. De ekkor is gondosan beosztva élt, hogy a nyári szünetekben utazhasson. Bár a magas és legmagasabb osztályokat vezette, ezeken keresztül is látta, hogy a zongoratanítás módja a kezdő fokon helytelen a vizuális és motorikus alapokon. A régi zongoraiskolák elavultak. Azt is tudta, hogy a régi dur-moll tonalitás alapján nem lehet eljutni abba a zenei világba, melyet ő megálmodott. Pedagógiai kísérletképpen írta meg Resovszky Sándorral a zongoraiskoláját. Jóformán mire megjelent, már érezte, hogy nem a helyes úton jár. Később ezt a művét egészen elvetette. Talán nem lesz érdektelen, ha elmondom egy erre vonatkozó beszélgetésünket. Az új iskola kefelenyomatát segítettem javítani. Tréfából megjegyeztem, remélem, hogy fáradozásom jutalmául kapok egy tiszteletpéldányt. „Minek az neked?" — Tanítani. — „Abból nem lehet tömeget tanítani." — Akkor minek írtad? „Hát egyeseket azért így is lehet" —- volt a szűkszavú felelet, amit akkor egyáltalában nem értettem meg. Prakszisom igazolta Bartókot. Átlag növendéket nem lehet belőle vezetni, annyira tömör, súlyos, de még nem is készít elő eléggé az új zene befogadására, sokban a nyugati zenében gyökerezik. Idősebb fiát Márta asszony (Bartók első felesége) még ebből tanította, de második házasságából származó fiát maga Bartók vezette úgy, hogy minden órára írt neki egy új „darabot", s ha Péter azzal állt elő, hogy: „Apu, ez nagyon szép volt, írjál máskor is ilyet", ő boldogan folytatta, s ezekből a Péter számára írott gyakorlatokból lett később a híres Mikrokosmos első két füzete. Zenét szerezni, népdalokat gyűjteni, tudományosan feldolgozni és az akadémián tanítani, három ember munkáját jelentette. A törékeny testű Bartók — az egész ember sohasem volt több 45 kilónál — egyedül próbált megbirkózni mind a hárommal. Érthető, hogy a tanítás lassan .661