Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

IV. Miscellanea - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György levele a budai egyetem tanáraihoz

áldozatjául kívánná! Régen öregasszonyokat, vénembereket boszorkányok, ördögök képiben megégettünk, az igazságot, hamisságot, tüzes vassal, forró vízzel próbáltuk, a hitért egymást öltük. Micsoda kegyetlen elfajulása volt az emberi józan okoskodásunknak, és mely nagy gyalázatjára lett egész nemünknek! Higyjük el Uraim, hogy a hitben való gyűlölség még mindig a régi, mélységes tudatlanságnak élőjele közöttünk; de tapasztaljuk is, hogy valamely emberek a más hitbe való embereknek gyűlölésekkel buzgók, önnön hitekhez, akármely nagy rangba légyenek is, mind paraszti együgyűséggel s tudatlansággal bírnak. Ugyanezért eszes és világlátott emberek már ma az idegen hitnek gyűlölésével magukat alacsonyítani szégyenlik, tudván, hogy azon törvénytelen buzgóság szintén úgy, mint a kanördögöknek hitele abba, akibe van, csalhatatlanul ostobaságot próbál. Valaki a mi igazságainkat nem akarja hinni, két okbul ellenkezik. Vagy nem adatott néki tehetség az én igazságomnak általlátására; vagy azt látván, elfogadni reám való haragbul nem akarja. Az első feltétel szerint nem gyűlölhetem őt, mert cselekedetinek és tehetetlenségének nem oka. Ugyan nem isten teremti-é a lelket is? Szintén oly szabadon, mint a testet. Te barna szemű ember, haraghatsz-é a kék szemű emberre azért, hogy néki, mint néked barna szemei nincsenek. Ha valamely vaknak könyvet tészel elejibe olvasásra, megvered-é, ha nem olvashat? Adj néki látást, és majd olvas. Másképpen gondolod-é lenni a hitbe való vakoknak is dolgát? Ha pedig valaki az idvezitő igazságot látja, megvetheti-é azt csak azon okbul, hogy magát pokolban húzván, azáltal engemet truccoljon. Ah! Igyekezzetek, Uraim,, tudományotokkal e részben halandó társaitoknak homályos szemét világosítani. Ha minden hitnek törvénye volna, hogy a véle ellenkező hitüt meg ne szenvedje, micsoda szüntelen tartó vérontásba kellene a földgolyóbisának ázni, míg rajta az emberek egymást meg nem ölnék. Hova vinne bennünket e kegyetlen értelem! De nem szükséges nektek Uraim ezen igazságokról hosszasan szólanom, melybe nékem magatok tudományt adhatnátok. Engedjetek meg: tanítómesterévé tétettetek nemzetünknek, melyben mint én is egy tag lévén, voxomat tartom hozzátok, érdemül állítván előtökbe azon tiszteletet, mellyel személyetekhez viseltetem. Ti lettetek külső tudományainknak atyja, titeket kell kérnünk azon sebeknek gyógyítására, melyeknek fájdalmai közt szenvedünk. Vezessétek Magyarországnak pusztáin bujdosó elméinket a szép tudományoknak és bölcsességnek fényes napjára, hadd lássuk meg ott, micsoda az ember. Hitessétek el róla, hogy a deák nyelvnek sebes beszéde s országunk leírott törvényének cikkelyén kívül is vannak még embernek való tudományok. Ezeket bölcsesség nélkül lehet tudni, mivel mesterségek. Mint jó festő, mint jó muzsikus, mint jó óra csináló lehet valaki bölcsességnélküli. Mi a nyelvnek is csupa, tudását illeti, elhisszük, hogy a debreceni csikósok a trincsén- és nyitra vármegyei fő-fő embereknél jobban beszélnek magyarul, de mégsem következik, hogy azoktul tudósabbak volnának. Az emberi nemzet régi, s mai viselt dolgainak .639