Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Bély Miklós: A tanulók fizikai és pszichikai sajátosságainak szerepe a testnevelésben

kat — ahol valamilyen szerepkört: papát, mamát, babát stb. kellett be­tölteniük — az iskolában már únják. Döntő módon az iskolai élet kü­lönféle szabályainak alkalmazása — környezeti hatások — a gyermeki tudat fejlődésére olyan formáló hatást gyakorol, amelynek eredménye­ként a tanuló a szabályok jelentőségét a játékban is felismeri. Ebben a korban a gyermekek játékuk közben különféle szabályokat találnak ki és azokat alkalmazzák. Hiszen van példánk arra is, hogy IV. osztá­lyú tanulók, az óraközi szünetekben, íratlan törvények alapján már fejelőbajnokságot rendeznek. Az ilyen átmenet, mely a játék tartalmi értékében a fantázia szerepét elszínteleníti és a tanulókban a szabályok realitásának értelmi jellegét — végülis a sportjátékokhoz a vonzódást -— kialakítja, a tanulók életkori sajátosságainak fejlődési szakaszaira jellemző minőségi változást tükrözi.) Másik példánk: Tapasztalati tények bizonyítják, hogy az általános iskolai tanulók szeretnek futkározni. Ha megfigyeljük, a kicsinyek „ész­nélkül" ide-oda szaladgálnak. A nagyobbak már fogócskáznak. A VI. osztályosok pedig futóversenyt rendeznek. Mind a három tevékenység futás. Egyik a másiktól a tevékenység tendenciája szerint különbözik, és ezért más és más sajátosságok aktivizálásával történik. A futkározás, a versengés és a versenyzés iránti vágyódás, mint új fejlődési szükség­letek, a mozgásöröm, a célra irányított tevékenység és a versenyszel­lem kialakulásának szakaszait konkretizálják. A nemi érés idejére eső fizikai és pszichikai sajátosságok ugrás­szerű minőségi és mennyiségi fejlődését a múltban, mint a tanulók fej­lődésének „kritikus" időszakát említették. Ez a kritikus időszak a fej­lődés szakaszosságának megfelelő törvényszerű folyamat. Az sem vitás, hogy e fejlődési szakaszban, ha nem fordítunk figyelmet a tanulók sze­mélyiségét meghatározó sajátosságok szakaszos fejlődésére, vagy azok követelményeit helytelenül értékeljük, úgy követelményeinkkel olyan ellentmondások létrejöttét segíthetjük elő, melyek feloldása a tanulók­ban negatív értékű hatáseredményeket válthat ki. Ez a folyamat a ta­nulókban mozgásiszonyt, a testnevelés iránti érdektelenséget, végül a testneveléstől való viszolygást eredményezhet. Testnevelő pedagógusaink számára a fejlődés szakaszosságának he­lyes értelmezése azt az intelmet teszi indokolttá, hogy tanítványaink egyéniségét meghatározó szakaszos fejlődési folyamatokat észrevegyék, azok okait helyesen ítéljék meg. A tanulók magatartásában, teljesítmé­nyeiben mutatkozó jellegzetes változások ehhez támpontot adnak. Ezért követelményeinket az életkori sajátosságok szakaszos fejlődésének fi­gyelembevételével kell alkalmaznunk. Tehát helytelen lenne, ha kö­vetelményeinket az élet-évek számának szaporodásával, egyenletesen emelkedő tendenciával alkalmaznánk. Ez természetesen nem jelentheti a követelmények indokolatlan lazítását. Jelentse azonban azt, hogy tu­domásul vesszük munkánkban a testi és fizikai sajátosságok egyenetlen szakaszos — fejlődésének törvényszerűségében számunkra haszno­sítható megállapításokat. 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom