Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Pelle Béla—Perge Imre: Tittel Pál élete és munkássága

1810 szeptemberétől állandóan informálja érsekét bécsi körülményeiről [5j. Szeptember 19-én kelt levelében Zách folyóiratainak megszerzését kéri. Október 12-én arról ír, hogy 250 forintot fizetett könyvekért, s bár október 22-i válaszában Fischer megdorgálja a költekezésért, Tittel október 28-án újra matematikai és asztronómiai könyvek vásárlásáról számol be. Szükségesnek tartotta Lagrange, Laplace, Lalande, Langsdorf, Karsten, Kästner, Klügel, Euler, Gauss és Pasquich munkáinak beszerzését. Amint írja, az ilyen könyvek nélkülözhetetlenek egy asztronómus számára, mivel az asztronómia sokat fejlődött, az egri könyvtár legfiatalabb asztronómiai könyve pedig 30 éves [6]. 1811 augusztusában Tittelt ismét Egerben találjuk. 1811. augusztus 16-án, mindjárt megérkezése után terjedelmes memorandumot nyújtott be érsekének, amelyben összefoglalja mindazokat a szükségleteket, amelyeknek megszerzése az elhanyagolt egri csillagvizsgáló működésének érdekében elhalaszthatatlan [7], Élete Egerben nem volt zökkenőmentes. Nagyon szűkösen élt. 1812. március 1-én írt levelében az érseket sürgetőleg kéri, hogy fizetése dolgában kegyeskedjék már valamit határozni, ,,mivel sem mosónőjét kifizetni, sem elkopott ruháit kijavíttatni vagy újakkal pótolni nem képes." Ezenkívül sok irigye is akadt. Különösen a líceum fizika tanára Durtsák János nem kedvelte, ugyanis ő akart a specula — ahogy akkor a matematika és csillagászati tanszéket nevezték — vezetője lenni. Amíg Tittelt ki nem nevezték, ő vezette átmenetileg a csillagvizsgálót. Erőszakos, összeférhetetlen ember volt. Kihasználta a káptalan ellenszenvét is, melynek tagjai szintén nem szerették a tudásban felettük álló fiatal tudóst. Igyekezett munkáját már a kezdet kezdetén megzavarni. Nem csoda tehát, hogy Tittel egészsége helyreállta után 1814. szeptember 6-i levelében azzal a kéréssel fordult az érsekhez, hogy a nagyhírű K. F. Gausshoz mehessen kiképzésének befejezésére, mivel a göttingai csillagvizsgáló levélben meghívta [8]. A káptalan nem bánta, ha Tittel távol van — így az érsek beleegyezett. 1815. szeptember 23-án megérkezett a híres Gausshoz. Azonnal hozzákezdett tanulmányaihoz, és olyan hallatlan szorgalommal tanult, hogy ott-tartózkodásának néhány hete után a következőket írja: ,,. . . Nagyon sok dolgom van, és hogy én dolgozom, annak legjobb bizonyítéka Gauss nyilatkozata: Wenn Sie solche Fortschritte thun werden — (Sind Seine Worte) — Herr Doctor so sind Sie nicht sehr weit von Ihren Endeziele [9]." Gauss nagyon megszerette az éleseszű, szorgalmas tanítványt. Az ő keze alatt fejlődött Tittel csillagásszá. „Egyiknek fiúi bizodalma, másiknak majdnem atyai szeretete, baráti érzést gyújtott az öszvehangzó lelkekben." — írja Eitnitz Lajos [10[. Hogy Gauss mennyire igyekezett Tittelt azon tudománynak, amelyet életpályájának választott, szakemberévé avatni, Tittelnek Fischer érsekhez intézett 1816. január 15-én Göttingában kelt levelének következő soraiból is kitűnik [11]: „Doctissimus Gauss promptitudinem, qua seita sua mecum com.596