Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Torkos János, mint a hazai kémia egyik úttörője

szerkesztett Pozsonyi Gyógyszerárjegyzékben (Taxa Pharmaceuteica Posoniensis) 1745-ben közreadta. Az előszóban részletesen elmondja, hogy ,,a magyar nevezéktan adta a legtöbb munkát, minthogy ez nem teljes és nem állapodott meg, ellenkezőleg a különböző könyvekben és füvészkönyvekben eltérő, de mivel ezt gondoltam, hogy a haza nyelvének díszére válik, nagy buzgalommal feküdtem ennek neki. Segítségemre voltak eközben a különböző lexikonok és füvészkönyvek. különösen pedig Méliusz Péternek nagyon ritka Magyar Herbáriuma . . . más orvosi könyvek, valamint saját kéziratom, amelyet komáromi tartózkodásom alatt 1728-tól 1731-ig a nemes Komárom megye és Esztergom fizikusa és rendes orvosaként működve nagy buzgalommal gyűjtöttem'' [2], Torkos érdeme tehát az, hogy a régi irodalom és saját gyűjtése alapján a népi szóhasználat feldolgozásával a szinonimok közül kiválasztotta a legmegfelelőbbeket, s annak általános elterjedését a később mindenhol ismertté vált könyvével elősegítette. Kémiai kifejezés aránylag kevés fordul elő ebben a jegyzékben, minthogy kevés volt még akkor az a vegyi anyag is, amelyet gyógyszerként alkalmaztak volna. E kifejezések közül említsünk meg néhányat: piskoltz (Sb) salitrom erz méreg (As) poris (borax) eleven kéneső (Hg) ón-fejér (ólomfehér) kénkő (S) galitz kő olaj (kénsav — oleum) szarvas szarvnak repülő sava ( (NH*) 2CO;) ). Torkos munkássága tehát előkészítője volt a századforduló körül működött kiváló férfiaknak, akik a magyar kémiai műnyelv kialakítását a régi szakkifejezések és a népi szóhasználat alapján kísérelték meg megoldani, mint Nyulas Ferenc, Kováts Mihály, Pethe Ferenc stb. [25]. Az előbbi fejezetek, úgy hiszem, kellően bizonyítják, hogy Torkos Jusztusz Jánost, a kémia több mint kétszáz évvel ezelőtt működött egyik hazai úttörőjeként illik és lehet számontartani. A kémia tudományát nem vitte előre határozott, nagy lépésekkel, abban azonban, hogy ez a tudomány nálunk meghonosodhassék, annál nagyobb é/demeket szerzett. IRODALOM: 11] Fischer, Dániel: De terra medicinali Tokajiensi. a Chymicis quibusdam pro solari habita. Vratislavensi, 1732. [2] Torkos, Justus Joannes: Taxa pharmaceutica Posoniensis. Posonii, 1745. [3] Torkos, J. J.: Schediasma de thermis Pstheniensibus. Posonii, 1745. [4] Torkos, J. J.: Thermae Almasienses. Posonii, 1746. [5] Torkos, J. J.: Sal minerale alcalicum nativum Pannonicum . . . Posonii, 1763. .574