Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Bély Miklós: A tanulók fizikai és pszichikai sajátosságainak szerepe a testnevelésben

sát, mint a fejlődés feltételét elhanyagolja, olyan okot tagad, amely, mint objektív valóság, tudományosan értékelhető. A környezeti hatá­sokat tagadó, vagy lebecsülő irányzat a tanulók fejlődését az emberi organizmusban meglevő funkcióval, az „önkifejlődés" folyamatával ma­gyarázza. A szerveknek és szervrendszereknek van olyan „hajlamuk", hogy növekedjenek, de annak spontán érvényesülésével csak a korlá­tozott növekedési és a csökkentett értékű minőségi fejlődést lehet el­érni. Alapvetően helytelen az a nézet, mely az „önkifejlődést" a fejlő­dés belső okával, az „önmozgással" akarja azonosítani. A fejlődés belső oka: a fejlődés alapja. A tanuló fejlődésének fel­tételeként szereplő környezeti hatások, mint külső okok, csak a fejlő­dés belső törvényszerűségeinek érvényesítésével lehetnek hatásosak. A fejlődés belső törvénye a környezeti hatásoknak az organizmusban meglevő „önmozgására", a kettő (ti. környezeti hatás + önmozgás) ösz­szefüggéseire és funkcionális eredményére utal. A tanulók életkori sajátosságainak fejlődési folyamatát a környe­zeti ingerekkel felerősített és irányított „önmozgás" által létrehozott belső ellentmondások teszik hatásossá. A fejlődés tehát külső ingerek­kel felerősített önmozgás hatására kialakított belső ellentmondások fel­oldása útján jön létre. Ha a környezeti hatásokat a fejlődés feltételé­nek tartjuk, úgy a környezeti hatások ingereivel hatásos önmozgás által kialakított belső ellentmondásokat a fejlődés alapjának nevezzük. Az ellentmondások szerepe az életkori sajátosságok fejlődésében A testneveléskor szerephez jutó belső ellentmondások feloldása, a régi megszűnésének és az új keletkezésének folyamatát — a fejlődést — hozza létre. A fejlődés tehát egyáltalán nem harmonikus kibontako­zás, nem önkifejlődés, hanem a létrejött belső ellentmondások feloldása során a régi és az új közötti harc eredménye. A testnevelő feladatok teljesítésére, hatására, lényegében az ak­tívvá tett fizikum és pszichikum megfelelő területein harc folyik a régi és az új, a meglevő sajátosságok állandósítása és a meglevő megváltoz­tatása között. A megfelelő testnevelő ingerek hatására felerősített belső ellentmondások a meglevő átörökítésének hatékonysági erejét (a régit) csökkenti, hogy a meglevő megváltoztatásának kifejlését (az újat) meg­erősítse. (A pillanatnyi játékhelyzet a tanuló cselekvésében követel­ményeket jelent. Ezek érvényesülésekor előfordul, hogy a tanuló nem figyelt, vagy a tanuló nem elég gyorsan indított, vagy a tanuló figyelt is, gyorsan is indított, de a labdát kezéből mégis kiejtette. Közismertek a játékhelyzet által kiváltott hasonló jelenségek, melyek a tanulót ve­zényszó elhangzása nélkül is aktív, tudatos, célszerű, pontos stb. cse­lekvésre ösztönzi. Ilyenkor — a tanuló fejlettségi foka (a régi) és a já­tékhelyzet követelményének teljesítése (az új) között — a kialakult ellentmondások feloldása eredményeként következik be a tanuló cse­lekvéséhez szükséges fizikai és pszichikai sajátosságok aktivizálásával kapcsolatosan a megfelelő sajátosságokban a fejlődési folyamat.) 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom