Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Torkos János, mint a hazai kémia egyik úttörője

is tanúskodik [11]. Az ott felsorolt, kéziratban hátrahagyott művek közül kettő is foglalkozik a vizekkel. Utolsó műve is ezzel, a Fertő tó vizével foglalkozott. „Miközben ez a buzgó természetkutató éppen ennek a tónak a leírásába mélyedt el, hasznos munkája mellől ragadta el a halál, tudósvilágunk nagy kárára" — írja Weszprémi [30]. Az Országos Levéltár is őrzi Torkosnak egy 1759-ből származó vízvizsgálati jelentését [31]. Másik kéziratban maradt, azóta valószínűleg elveszett munkája Zólyom és néhány más megye összesen negyven ásványvizének leírását tartalmazta. Weszprémi nem közöl évszámot e dolgozatra vonatkozóan, azonban minden valószínűség szerint 1754-ben készülhetett. Erre utal ugyanis egyik köny vének előszava, amelyben említi, hogy ebben az évben „felsőbb rendeletre Zólyom megyébe néhány ásványvízforráshoz tett utazás"-t [7], Részletesen felsorolja Weszprémi a vizsgált 40 ásványvíz csoportosítását is. Sajnos nem tudjuk, mely vizeket foglalt az egyes csoportokba, így nem hasonlíthatjuk össze egy modern szakmunka álláspontjával. így is szembentűnő, hogy aránylag sok hasonlóság van Torkos és pl. Papp Szilárd [26] által felállított csoportok között. Torkos csoportosítása: 1. Igen kevéssé vagy alig vitriolos és vasas, alkális mészföldet tartalmazó Seltervíz-szerű vizek. 2. Vitriolosabb és vasasabb alkális savanyúvizek, amelyekben a savanyúság van többségben, s ásványi középsót és terra seleniticá-t tartalmaznak, a Spa-i savanyúvízhez hasonlítanak. 3. Igen vitriolos és vasas alkális savanyúvizek, amelyekben az alkáli van többségben; részint ásványi középsót, részint alkális sót és alkális selenitico-spatosa-t tartalmaznak; a pyrmonti, égeri és rohicsi vízhez hasonlítanak. 4. Vitriolos-vasas langyosvizek, alkális és középsót, sűrű okker- és tufaföldet tartalmazó vizek, fürdésre használják [30]. Hogy az egyes vizek vizsgálatát Torkos milyen módszerekkel hajtotta végre, arra vonatkozóan jó felvilágosítást kaphatunk nyomtatásban megjelent műveiből. Az egykorú művekkel ellentétben, igen jól rendszerezetten építette fel vizsgálati eljárását és ezekről jól áttekinthető módon számolt be. Az almási víz vizsgálata közben 8-féle eljárást alkalmaz. A továbbiakban az ő beosztását követve ismertetem ezeket az eljárásokat. I. Folyékony kémszerekkel való vizsgálat. Vegyszerei, amelyekkel dolgozott, elég változatosak, s megegyeznek azokkal, amelyeket abban a korban általában használtak. Néhány fontosabb vegyszere: lúg (hamuzsír), rákszem, kénsav, salétromsav, sósav, ammónia, borax, borkő, ecet, cukor, tej, szublimát, gubacs, violafőzet, mészvíz, ólomacetát, vasgálic. Részletesen leírta, melyik vegyszerrel, milyen változást kapott, .568