Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

Mennyiségi változások és a tái minőségi átalakulása. A földrajzi táj fejlődése során annak külső képe és belső dialektikus szerkezete egyaránt megváltozik. A napsugár romboló hatása (hőingadozás) a sivatagban a legkeményebb sziklatömböket is homokká aprózza. A hegylábat törmeléklejtő burkolja be, a homokszemekből a szél dünéket épít. Ez magában véve a táj külső, morfológiai átalakulását jelenti. A kialakult külső forma az energiák belső ellentétén, a belső összefüggéseknek és kölcsönhatásoknak, egyszóval a táj belső dialektikus szerkezetének a megváltozásán nyugszik. A fenti példában a fő mozzanat a kőzet szétesése és az a viszony, ami a most már szállítható kőzetanyag és a szél között kialakult. Ez a viszony merőben új összefüggés, ennek nyomán egy-két új folyamat is beszerveződik a sivatagi tájba: a deflációs pusztítás és az eolikus felhalmozódás folyamata. Itt vetődik fel a kérdés — filozófiai szempontból —, hogy a „szálban álló szikla", a „törmeléklejtő" és a szél által létrehozott „homokdünés sivatag", — az anyag mozgásának e három állapota —, mint morfológiai képződmény, tekinthető-e olyan mennyiségi koncentrációnak, amely minőségi átalakulásba „csapott át". Tekinthető-e minőségi változásnak „táji" értelemben? Szerintünk a földrajzi táj minőségi fogalom (nem kétséges), és ha ez így van, a táj átalakulása is minőségi változás. Egy száraz sivatagi tájban a talajvíz valami módon közel jut a felszínhez. A növényzet ezen a helyen tömegesen megtelepszik, a sivatag egy darabja átalakul erdővé. Minőségi változásnak nevezhető ez? — igen. A földrajzi táj minőségi átalakulásának oka többféle: a) Oka lehet bizonyos tájalkotó elem, tényező mennyiségi szaporodása. Egyetlen homokdűne, a kisebb területen felhalmozott homok az eredetileg sík terepen még nem alakítja át a tájat. Ellenkezőleg még jobban kihangsúlyozza környezetének síksági jellegét. A dünék szaporodásával együtt azonban a táj kezdeti jellemvonása mind jobban elhalványodik, végül az addig sík sivatagi terület átalakul homokdünés sivataggá. b) A táj átalakulását gyakran a fő tényezők mennyiségének a változása, azaz egy-egy tájtényező „kilépése" vagy „belépése", régebbi kölcsönhatások megszűnése, illetőleg újak kialakulása okozza. Például: a tájat elborítja a jégtakaró. Egy geoszinklinálisból hegyvonulat emelkedik ki. Azelőtt egyik sem volt jelen a tájban. Más esetben a sivatag valahonnan vizet kap, megtelepszik rajta a növényzet. A talaj megtelik humuszképző szerves anyaggal, létrejön a talaj biológiai komplexuma. Már egyetlen fontos tényező belépése vagy kiesése, a változások egész hosszú sorát indítja meg, az általános tájjelleg minőségi átalakulását okozza. így jön létre például a Viljamszféle talajfejlődés ritmusa, máskor az eljegesedés előre tartó vagy visszahúzódó folyamata. Ezzel kapcsolatos a preglaciális folyóvölgyek átalakulása széles teknővölgyekké, majd ezeknek átalakulása fjordokká. .542