Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

Dr. UDVARHELYI KÁROLY tanszékvezető főiskolai tanár: A FÖLDRAJZI TÁJ DIALEKTIKUS PROBLÉMAI Humboldt „geográfiai szintetizmusa'', az egységes világképet tükröző földtudomány, a földrajzi ismeretek állandó gyarapodása miatt, valamint azok sokrétűsége és a rokon szaktudományok elkülönülése következtében nem valósulhatott meg. Az igények leszállítása már Richthofen-nél jelentkezik (1833—1905) Nála a földrajz — mint chorologikus („tér") tudomány, a földfelszínre, különösen a földfelszín formáinak származástani magyarázatára korlátozza működési területét. Richthofen szerint a földrajztudomány feladata a földfelszín egészének a tanulmányozása, ennek alapján törvényszerűségek megállapítása. Ez a felfogás az általános földrajz elsöbbrendűségét jelentette, amelynek kizárólagossága ellen hamarosan fellépett Supan A. Többek álláspontját képviselve kimondotta, hogy a belső összefüggések, a kauzális viszonyok kutatásához mindig meghatározott területekre van szükségünk, ennélfogva az eddiginél több gondot kell fordítani a leíró földrajzra. A leíró földrajz és ennek keretében a tájismeret mellett foglaltak állást Partsch, Hettner, Passarge, többek között a szovjet L. Sz. Berg, nálunk Teleki Pál is. A tájföldrajz kifejlődésének közelebbi részleteit Bulla Béla: Általános természeti földrajz I. kötetének Bevezetés-e közli. A moszkvai állami egyetemen L. Sz. Berg akadémikus küzdött a tájföldrajz kialakításáért és műveléséért. Ez a geográfiai irányzat eredetileg a burzsoá földrajz hajtása, a Szovjetunióban azonban sikerült azt marxista ideológiai alapra helyezni. Mi a fő különbség a polgári és a marxista tájföldrajzi irányzatok között? a) A burzsoá tájföldrajz sokkal inkább chorologikus-sztatikus. mint dinamikus-fejlődéstörténeti tudomány. Művelőjét a tér és a jelen érdekli elsősorban, éppen ezért a területileg jellemző kölcsönhatásokat vizsgálja. Sokkal kevesebb gondot fordít a fejlődéstani kapcsolatokra. A polgári földrajznak nincs határozott ideológiai alapvetése. Nem válik benne külön a természeti és a gazdasági földrajz, ez utóbbi sok tekintetben determinista. Máskor a biológizmus útvesztőibe süllyed. A polgári gazdasági földrajzban nem kapott helyet a társadalmi kérdések, különösen a termelő viszonyok mérlegelése. Jellemzi az objektivizmus. * Részlet: A dialektikus földrajz és tanítása c. kandidátusi értekezésből. .527