Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez
utján perfektivált igék „fut."' használata is indoeurópai eredetre vall: lat.: mane dum parumper, iam exeo. Tehát az indoeurópai alapnyelvben jórészt konkrétan is megvoltak azok a morfémák (szuffixum, praefiuxum), amelyek ma a szláv vid-rendszerben az ellentétes párok tagjainak formásaiképpen szerepelnek. Megvolt, vagy legalábbis meglehetett (mint fentebb láttuk) egy bizonyos aspektusrendszer, s ezért jogos az a feltevésünk, hogy a szláv vidkategóriában ne lássunk valami olyan viszonyjelentést, amelyet a szláv nép fedezett fel és fejezett ki először grammatikai eszközökkel az indoeurópai alapnyelvtől függetlenül. S így a szláv vid-rendszer kialakulásának kérdését nem tekinthetjük eldöntöttnek, amint azt nem egy nyelvtudós hirdette. Ami már most az N. van Wijk, V. V. Borogyics, Ju. Sz. Maszlov stb. képviselte iránynak a szláv vidék kialakulásáról nagy nyelvészeti apparátussal kidolgozott s nyelvtörténeti adatokkal gondosan alátámasztott elméletét illeti, több okunk is van rá, hogy ne fogadjuk el a problémát véglegesen eldöntő megoldásnak. Először is osztjuk A. Dosíálnak [80] a D/ID korrelációra vonatkozó megállapítását, amely szerint a D/ID kategória az ószlávban már nem volt produktív, amennyiben az ószláv nyelvben mindössze öt igepárnak van D/ID formamutatója ( нести — носить, вести — водить stb.), s ha netán régebben elterjedtebb volt is ez a típus, akkor sem valószínű, hogy a vid-rendszer kialakulásában olyan nagy szerepe lett volna, aminőt az említett irány képviselői tulajdonítanak neki. Főképpen azonban azért nem csatlakozhatunk ehhez az elmélethez, mert nehezen tartjuk elképzelhetőnek, hogy a vidéktől annyira különálló igeidők és Aa-ok kombinációjából egy új viszonyfogalom és egy új grammatikai kategória jöhessen létre. Pedig V. V. Borogyics ezt ismételten' és határozottan kimondja ilyen megállapításaiban: ,,A nemhatározott igék aorisztoszának képzésekor a tő nemhatározott jelentésének és az aorisztosz határozott jelentésének összeütközése a határok közé szorított cselekvés f о g a 1 m á n а к [81] megalkotására vezetett", aminthogy ,,a határozott igék imperfektumában a tő határozott jelentésének és az imperfektum nemhatározott jelentésének egyesüléséből új jelentés születik: a határozott cselekvés folyamata — а несовершенный вид" [82]. Vagy néhány sorral lejjebb: ,,A nemhatározott ige különböző alakjaiban egybeolvadt a nemhatározottság és határozottság jelentése, s így alakult ki a folyamatos szemlélet f о g a 1 m a" [83]. ,.A nemhatározottság fogalmától a folyamatosság fogalmáig - ez a szláv aspektus fejlődésének útja" [84]. Amint látjuk, itt nem csupán arról van szó, hogy egy addig lexikai eszközökkel kifejezett viszonyjelentés számára grammatikalizál a nyelv valamely lexikai elemet, nem is arról, hogy egy meglevő grammatikai eszköz jelentését új viszonyjelentéssel bővíti, még kevésbé arról, hogy egy meglevő grammatikai kategória kifejező eszközeinek állományát bővíti a nyelv azzal, hogy egy újabb, addig más jelentésben használt lexikai vagy grammatikai morfémát a kérdéses grammatikai kategória 459
