Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

Meillet stb.) arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szláv vid-kategória az indoeurópai alapnyelvből hozott örökség. Ezek a tudósok azt kutatták, hogy mi lehet a mai szláv nyelvek vid-rendszerében az, ami az indoeurópai alapnyelvre nyúlik vissza, és mi az az új, amit a szláv alapnyelv korában, illetőleg a szláv nyelvek differenciálódása után az egyes szláv nyelvek megteremtettek.* A másik irány képviselői, mivel nem látnak kellő alapot arra, hogy az indoeurópai alapnyelvi állapottól kezdődően vizsgálják a mai szláv vid-rendszer kialakulását, tagadják vagy nem veszik figyelembe az indoeurópai örökséget, és csak a szláv alapnyelv késői korától kezdődően próbálják felvázolni a vid-fogalom keletkezésének és morfológiai mechanizmusa kialakulásának útját. A. A. Potyebnya [61] a megalapítója annak az iránynak, amely a szláv aspektusrendszert szláv képzésnek tekinti. Ő mondja ki először, hogy ,,a szláv nyelvben egyáltalában nem volt vid mint ahogy nincs ma a németben ..." Szerinte a szláv igék eredetileg a cselekvés tartósságának különböző fokozatait jelölték, s azután kialakult a két vid kategóriája, s a tartósság különböző fokozatai is beleolvadtak. A vidék kialakulásához az első lökést az előképzők funkcióváltozása adta meg: a régebbi térbeli jelentés mellé egves előképzők időbeli jelentést is kezdtek felvenni, s így jön létre a befejezett ige, a befejezett aspektus, minek következtében a többi ige folyamatos vidű lett. A vidék kialakulásának új elméletét dolgozzák ki N. van Wijk, Kiirilovics, Koschmieder, Borogyics. Ök a vidékét a határozottság-határozatlanság kategóriájából származtatják. N. van Wijk [62] (és előtte még több más tudós is) arra az álláspontra jut, hogy az igék lexikai tartalmuktól függően, lehetnek határozottak (определенные — determinatíva) és határozatlanok (неопред. — indeterminatíva). A határozott igék kevésbé bonyolult, közvetlenül bizonyos célra irányuló cselekvést jelölnek, míg a határozatlan igék olyan cselekvéseket jelölnek, amelyek több aktusból (szakaszból) állanak. vagy pedig tartós vagy ismétlődő cselekvést fejeznek ki. N. van Wijk szerint az aspektus kialakulásának első szakasza a hosszú gyökmagánhangzójú -a- tövű igék széleskörű elterjedése a határozatlan cselekvés jelölésére (бегати típus). А бежати —бегати típusú igepárok kivált azokban az esetekben, amikor a gyök reális jelentése alig tette lehetővé az egyszerű cselekvésnek a többi szakaszból álló tartós vagy a g'yakorító (многократность) cselekvéstől való megkülönböztetését, a két igető lehetővé tette annak jelölését, hogy a beszélő személy hogyan képzeli el a cselekvést, vagyis a határozottság—nemhatározottság objektív kategóriáit fel lehetett cserélni az aspektus szubjektív kategóriáival. (N. v. Wijk szerint ti. a korábbi határozott—határozatlan aspektus objektív, a későbbi befejezett—folyamatos grammatikai kategória szubjektív.) J. Kurilovics [63] szerint a vid-rendszer kialakulásához az első lö* Ennek az iránynak képviselőivel disszertációm külön fejezete foglalkozik. 442