Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

zásával. így tehát BolcLirev érdeme Vaterral és Tappeval együtt a videlmélet megalapozása és különösen a régi időelmélet szétzúzása. Nemhiába váltottak ki éles, polemikus hangú cikkei élénk ellenvetéseket [19]. A kialakulóban levő vid-elmélet így reagált a Lomonoszov-íéle időelméletre: meglátta az időelmélet főhibáját (hogy ti. különböző igéket kapcsol egy ige alakjaivá), s a másik végletbe esett: egy- és ugyanazon ige vid-képzéseit is különálló igéknek tekintette. A későbbi grammatikusok figyelmének központjában az orosz igeaspektusok száma, általában a vid-kategória és különösen az egyes vidék jelentése áll. A. Boldirev gondolatait fejleszti tovább és ugyanakkor polemizál is vele néhány kérdésben egy A. M. B. [20] iniciálés, egy A. Csaplin [21] nevű és még több más szerző is. A. M. В. дуть és сдуть igéket különböző igéknek tartja, de дуть és дунуть-ot már ugyanazon ige alakjainak nyilvánítja. A. Csaplin azt ajánlotta, hogy osszuk fel az igéket két aspektusra, attól függően, hogy az igének három időalakja van-e (jelen, múlt, jövő), vagy csak kettő (múlt és jövő). Az azonos gyökű igéket, amelyek mindegyikének megvolt a saját ragozási paradigmája, ő önálló szavaknak tekintette. így tehát A. Boldirev és az ő nyomán A. Csaplin felhívta a tudósok figyelmét a különböző aspektusú igék olyan fontos sajátosságára, mint a ragozási paradigmák különbsége. Ezzel azonban még nem oldódott meg az azonos gyökű igék nyelvtani jelentéseinek problémája, amelyeknek különböző ragozási paradigmáik vannak, és nem volt világos, hogy milyen morfológiai ismertetőjelek szerint lehet felismerni a különböző aspektusú igéket. A Tappe—Boldirev irány nyomdokain haladó nyelvtudósok és tankönyvírók középponti kérdése a vidék jelentése és száma. N. I. Grecs [22] érdeme, hogy polgárjogot biztosított a vidről szóló tanításnak, s magát a vid-terminust is ő honosította meg az orosz grammatikában. A vidékét egy ige alakjainak tartotta. Felismerte az előképzők jelentőségét: két csoportra osztotta őket: 1. megváltoztatják az ige vidjét anélkül, hogy a reális jelentését is megváltoztatnák: за-, по-, про-, до-, с-, от-, раз- 2. a viden kívül megváltoztatják az ige reális jelentését is — az összes többi előképző, közülük kiemelte a без-t és передet, amelyek nem változtatják meg a videt. Az előképzőknek olyan megkülönböztetése, hogy az megváltoztatja-e az ige reális jelentését vagy nem, és ami a vid-elmélet szempontjából egészen fontos, kétségtelenül Grecs hatalmas érdeme, amelyet eddig talán még nem hangsúlyozott eléggé az orosz nyelvtudomány. Vid-elméletében különben semmi új nincs. Tappe nyomán ő is négy fő-videt különböztet meg: határozatlant: пишу, хожу, határozottat: иду, бегу, gyakorítót: хаживал, бывал, mozzanatosat: шагнуть, тронуть, s azonkívül az előképzős igék két vidjét — a folyamatos (подписывал) és befejezett (подписал) videt, de elismeri, hogy a vidékét ugyanabból 425