Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Miroslav Krleža magyarul

hogy nyelvi rejtvényt képvisel, s így alkalmas arra, hogy a líra egyik legnehezebb témáját lehessen kifejezni a segítségével, ez pedig a forradalmian irányzatos jelszavak témája, amelyet valódi, úgynevezett autentikus lírai eszközökkel mondunk ki. Mindjárt az elején helyesnek és opportunusnak tartom, ha előrebocsátom: az ön nyelvén, az ön magyar mondataiban, beszéde dinamikájában, képei meggyőző egyezésében sok olyan elem van, ami olyan frappánsan, meglepően hat, hogy ezeknek a véres balladáknak a szövegét helyenként úgy olvassa az ember, mintha a közvetlen magyar hangszerelés eredetijét olvasná" [47]. A Kerempuh-balladák megjelenése, megismerése tehát helyénvaló volt és célravezető. Ismeretükben méginkább meggyőződhettünk arról, hogy milyen sokatmondó nekünk, magyaroknak a krlezai életmű. A magyar—horvát együttélés többszázéves nagy problémái jutnak e balladáskötetben is kifejezésre, amelyről eddig — valljuk meg őszintén igen keveset tudtunk, vagy a felszabadulás előtt pl. e kevésről sem akartunk tudni. Csak a magyar szellemi élet legjobbjai — Ady, József Attila, Bartók Béla, Kodály Zoltán, olykor Németh László — ismerték fel a kelet-európai népek számtalan közös problémáját, s emeltek szót e problémák gyökeres megoldása érdekében. Krleza balladáiban a történelemnek épp azon fordulópontjait énekli meg, amikor horvát és magyar sors félelmetesen egyet jelentett. Mert hiszen, ha jól megnézzük, Dózsa György alakja csaknem az, mint a horvát Matija Gubecé, Werbőczy Tripartituma pedig keserves sorsot juttatott osztályrészül a horvát és magyar parasztnak egyaránt. Khuen-Héderváryék világa meg még ma is a közelebbi múlt szomorú emlékei közé tartozik. Éppen ezért is volt meglepő, hogy a külalakra is szép és míves kötet a kritikában nem talált kellő visszhangra. Pedig mint olvasmány, rendkívül élvezetes, s az egyes esetlegesen adódó problémák hídján is nagyszerűen átsegít bennünket Vujicsics D. Sztoján gonddal és nagy hozzáértéssel szerkesztett jegyzetapparátusa. Hadd reméljük ezek után. hogy a jelen sorok is hozzájárulnak majd ennek a csodálatos hangszerelésű és mondanivalójú kötetnek népszerűsítéséhez. Ennyiben lehetne summázni röviden Krleza magyarországi ismeretét. Munkánk persze még korántsem tekinthető teljesnek, hisz a teljesség igénye jóval nagyobb körültekintést kíván, s nem utolsó sorban még számos adalék egybegyűjtését, ami teljesebbé, átfogóbbá teheti majd a magyarországi Krleza-képet. Ilyenformán külön feladatként kell megjelölnünk az egyes művek magyar vonatkozásainak alaposabb vizsgálata mellett — például a Krlezával kapcsolatos írások filológiai feldolgozását. Angyal Endre, Vujicsics D. Sztoján dolgozataira, valamint a különböző folyóiratokban, heti- és napilapokban (Nagyvilág, Kortárs, Alföld, Jelenkor stb.) elfekvő írásokra gondolunk itt elsősorban. E sorok írója a jegyzetekben ezeket megkísérelte bibliográfiailag .415