Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)
I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Darvas Andor: A műszaki irányú politechnikai tanárképzés elvei és feladatai
Tankönyvkiadó. — Ákos Károly: Az érzékek világa, Bp. 1960. Gondolat. — Hárdi István: Lelki élet, lelki bajok, Bp. 1960. Medicina. [8] Vö. Kecskés Pál: „Az ember lelke." (Bp. 1943. Stephaneum ny. 57. 1.) [9] Kecskés Pál, i. m. 53—56. lap. Az érvelés homályos és önellentmondó. Nem érthető ugyanis világosan, mi a különbség a „külső" függés és a „belső" függés, illetve függetlenség között. Ha valaki elismeri azt, hogy az idegrendszer működése feltétele a lelki jelenségnek, akkor hogyan lehetnek „lelki jelenségek" élő idegrendszer nélkül, hogyan lehet „halhatatlan" a „lélek" akkor, ha nincsenek lelki jelenségek? Nyilvánvaló, hogy az egyházi érvelés — bárhogyan is igyekszik kibúvókat keresni a XX. században — sem a reális mindennapi gondolkodás, sem — még kevésbé — a tudományos kritika előtt, nem állja meg a helyét. [10] A modern pszichológusok némelyike (pl. ALLPORT, nálunk BODA István: „A személyiség szerkezete és kísérleti vizsgálata" című, 1939-ben megjelent munkájában (Bp. Studium főbiz.) — még a jellem, a személyiség vizsgálatára is bonyolult kérdőívek alkalmazását látják célravezetőnek. A pszichológusok nagyobb többsége azonban a jellem, a személyiség vizsgálatára a kérdőív alkalmazását nem tartja kielégítő módszernek. [11] Vö. a babrálással kapcsolatos fedő- és főkísérletet az egyetemi lélektani intézetben Budapesten. Erről a „Lélektani Tanulmányok" 1938-ban megjelent II. kötetében olvasható közlemény. (Molnár Ilona: „Különböző tárgyak babrálása", i. m. Bp. Lélektani Int. kiadása, 1938. 34—51. 1.) — Továbbá fedőkísérlet szerepel SEVERINI Erzsébetnek az elhatározást vizsgáló kísérleteiben is. (Lásd: Lélektani Tanulmányok, VI. kötet, Bp. 1943. 40—54. 1.) [12] Vö. KARDOS Lajos: „A lélektan alapproblémái és a pavlovi kutatások." Bp. 1957. MTA. kiad., főleg 31—34. lapon. [13] RUBINSTEIN fent idézett (7. sz. a.) tankönyvének német kiadásában, 318. 1. [14] Vö. pl. KORNIS Gyula: „A tudományos gondolkodás" című művének (Bp. 1943. Franklin Társulat, II. kötet, 11—13. lapon) azt bizonygatja — a modern idealista szellemtörténészek nyomán —, hogy a fantázia a szellemtudományokban titokzatos, irracionális, művészi vonás. Az egész gondolatmenet többszörösen is hibás, hosszas, több oldalú kritikát igényel. Itt most csak arra mutatunk rá: a képzelettel kapcsolatos példáinknak egyrészt a képzelet nagy kulturális szerepét kell érzékeltetni ök, másrészt azt is, hogy ez nem valami titokzatos, irracionális folyamat. [15] Georges ARNOU műve, 1960-ban magyarul is megjelentette a Kossuth Kiadó a regényt. [16] RANSCHBURG Pál: Az emberi elme. Bp. 1923. Pantheon. II. köt. 243—251. 1. [17] S. FREUD: „Analyse der Phobie eines 4 jährigen Knaben." Gesammelte Werke, London, Imago Publ. VII. köt. 243—375. 1. — Élesen bírálta nálunk KOLLARITS Jenő: „Jellem és idegesség" című művében. (Bp. 1918. Magy. Orv. Könyvkiadó, 240—241. 1.) — A pszichoanalitikus gyermekpszichológusok, pedagógusok, mint pl. legújabban a svájci Hans ZULLIGER „Bausteine zur Kinderpsychotherapie und Kinderpsychologie", Verlag Hans Huber, Bern. u. Stuttgart, 1957. 9—10. 1.) igen nagyra tartják e munkát, a gyermekpszichotherápia kezdeteként értékelik azt. A pszichoanalitikus szerzők eset-elemzéseire elméletük egyoldalúságai, torzításai nyomják rá bélyegüket. Ezért az ilyen „eset-tanulmányok"-at arra tekinthetjük példának, hogyan lehet adott eseteket egy meghatározott elmélet szellemében — gyakran önkényesen, tudománytalanul — magyarázni, értelmezni. [18] A gyermek állítólagos mágikus, animista világképével, idevonatkozó elméletek bírálatával jelen cikk szerzője főiskolánk évkönyvének tavalyi, 1960. évi kötetében megjelent „A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről" című írásában foglalkozott. Ismétlések elkerülése végett idézett cikkünk megállapításaira és bibliográfiai hivatkozásaira utalunk. [19] H. HETZER: „Kind und Jugendlicher in der Entwicklung" (4. kiadás, H. Schoedel Verlag, Berlin— Hannover— Darmstadt, 1956.) című műve 159—162. lapjain szól a gyermek vallásosságáról. Tíz jelentősebb munkára utal e témánál. Bizonyságul felhozza egy állítólag ateisztikusan nevelt leánynak, Ruth40
