Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Miroslav Krleža magyarul

leteurópai szempontja. Mi Dévénynél Európából rögtön Magyarországba lépünk, s elfeledkezünk arról a féleurópányi világról, amelynek Magyarország is csak egyik tartománya. Kelet népe, mondjuk magunkról, de tudásunkból hiányzik az a kelet, amelynek népe vagyunk. Párizs és mongolpuszta: ezek a mi kategóriáink. Annál jobban számbaveszi ezt a keletet Krlezsa" [24], És az Ady-esszét is éppen ez a „ . . .keleteurópai szempont teszi számunkra érdekessé... A külföldi irodalomnak aligha van hasonló súlyú Ady-tanulmánya, Ady európai helyét pedig talán idehaza sem határozta meg senki szabatosabban" [25]. Az elismerő szavak mellett megtaláljuk Krleza Adyról vallott téves nézeteinek kiigazítását is, s e megjegyzések közül különösen a következő kívánkozik ide: „Krlezsa nem ismerhette Ady minden kötetét, s amit ismert, nem egészen úgy olvasta, mint mi. A Vér és arany egyes helyeinek túlbecsülésére vall, hogy ezt az alapjában igen férfias költőt, pubertásával küzdő, gyermekin érzéki csók- és halálvágyas kamasznak teszi meg . . . Az összetett Ady . . . nagyon leegyszerűsödik ebben a magyarázatban" [26]. Mi hozzátehetjük talán, hogy az Ady-kép itt nagyon egyoldalúvá válik. És mégis azt kell mondanunk, hogy Krleza Adytanulmánya igen fontos lépés, ha úgy tetszik, mérföldkő volt a keleteurópai problematika harmincas évekbeni felvetésében és vizsgálatában. Krleza magyarországi ismeretének új korszaka a felszabadulás utáni évekre esik. 1947-ben maga is ellátogat Magyarországra; megfordul hadapród éveinek városában, Pécsen, ahol a Batsányi Társaságban előadást is tartott, majd Budapestre utazott, ahol neves magyar írók és művészek társaságában is megfordult, s talán a Major Tamással való ekkori találkozás is hozzájárult, hogy a budapesti Nemzeti Színház 1957-ben műsorra tűzte a Glembay Ltd-et [27]. Műveinek lefordítására azonban még ezúttal sem került sor. Az első lépést teszi meg ezen a téren Dudás Kálmán, aki lefordítja a Glembay-ciklus prózai részét (A Glembay-család), amely az Üj Magyar Könyvkiadónál jelent meg 1956-ban. Ez a műj óriási horderejével felkeltette az olvasóközönség érdeklődését, s a kritika is elismeréssel méltatta. A „Ciklus o Glembajevima" a Glembajok „háromszáz főnyi menetét" bemutatva, Krleza alkotói műhelyében egy egészen sajátos és sokszínű műfajkompozícióvá válik. Mint Milan Bogdanovic megjegyzi, Krleza e ciklussal igen magas művészi tudásról tesz tanúságot: „ . . . Miroslav Krleza taj glembajevski kolektiv dao sa visokim umetnickim i stvaralackim majstorstvom" [28]. A „Glembajevi" prózai része különösképpen érdekes. Olykor tipikusan novellisztikus írással lepi meg az embert, máskor meg esszének is beillő portrékat találunk a kötetben. Krleza maga is így jellemzi a kötet írásműveit: novele, fragmenti i literarni portreti (novellák, töredékek és irodalmi arcképek) [29], mintegy bizonyítva, hogy sok tekintetben szakítani kíván bizonyos műfaji konvenciókkal. Ugyanakkor valósággal meghökkenti az olvasót a naturalizmus bizonyos elmeinek .408