Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: Adalékok Gárdonyi Géza regényírói módszeréhez (Az Egri Csillagok és forrásai)

lentkezik: ,,de ő is gondolatszakadt, siket arccal nézett az első percben maga elé." Az október 12-i ostromról Tinódi megírja, hogy „Az nap húsz mázsa por mind elkölt vala." Az író lapszéli jegyzése: „Dobó fekete a puskaportól... Este jelentések: — Jelentem alásan kapitány úr, ma húsz mázsa port lőttünk el." A regényben így ír erről: „Dobó maga is olyan kormos volt, szakálla, bajúsza porzsolt, hogy ha a kapitányi acélsisakja nincs a fején, ember meg nem ismeri az orcájáról." Sukán számtartó „recsegő hangon jelentette: — A mai napon húsz mázsa porunk fogyott el." A bejegyzések arról tanúskodnak, hogy Gárdonyi helyrajzi szempontból is Tinódit követte. A szereplők jellemzésére is felhasználta a döcögő verssorokat. „Rágondola Pető Gáspár ottvala. A népet felszóval kéri, biztatja. Kik keményen fogják vitéznek mondja, Félelmeset erősen pirongatja." Gárdonyi megjegyzi: „Ez volt a legjobb szónoka a népnek." S valóban, Pető a regényben gyönyörű dikciót mond védőtársainak a lakomán, s az ostromok hevében bátorító szava újabb küzdelemre serkentette a csüggedőket. Fügedy János emlékezetes alakját is Tinódi nyomán mintázta meg az író. „Figedi Jánosnak fogát kiüték" — írja Tinódi. Gárdonyi megjegyzi: „Figedi a fogát fájlalta előbb mindig. Jön pökdösve. — No, nem fáj már a fogad? — Nem hálistennek. — Ki húzattad? — Nem a: kiütötte egy török a dárdájával." A regényben: „Fügedy feje úgy be van pólyázva, hogy csak a szeme, meg a két füle látszik ki. Három foga is hiányzik. Buzogánnyal ütötte ki valamelyik török. De vígan szenvedi a baját, mert a fájósat is kiütötték." Kérdés most már az, hogyan használja fel forrásait az író, menynyit fogad el a történetírók és Tinódi művéből, helyesebben, a tények meghamisítása nélkül, hogyan alakítja ki Habsburg-ellenes, antiklerikális, a magyar nemességet ostorozó regényét. Kísérjük ezt figyelemmel, s benne Gárdonyi regényírói módszerét! Az egész művet átszövi a Habsburg-király erős bírálata. Ferdinánd nem sokat törődött a magyar végvárakkal. Csak azért voltak fontosak számára, hogy megvédik-e Bécset a töröktől. Három serege állott az országban az ostrom idején, de egyik sem sietett a szorongatott egri vár felmentésére. A három hadvezér: Móric és Miksa herceg, Castaldó, egyetlen katonát sem áldoztak Egerért. Tinódi a késedelem okát abban látja, hogy a király hadvezérei nem teljesítették a parancsot: „De annak módját akkor nem találá, Mert minden népe késedelmes vala." Istvánfi is igyekszik mentegetni Ferdinándot, de nála már több beismerés van: „Ferdinándhoz és a most egri püspökké nevezett korlátnok Oláh Miklóshoz írtak, tőlük segélyt kérvén . . . Ferdinánd a mellett, hogy két zsoldos serege legyőzetett, nemcsak pénzhíjában volt, de még a németországi zavaroktól is nyomatott... a miért is inkább remény és fényes ígéretekkel kecsegtetett, de mégis a nemességnek parancsolá, hogy a szükségben levő Egert megsegíteni el ne mulassza" [11], (Kiemelés tőlem! NS.) .395