Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

Szabó, Rajnis, Bessenyei György és akiket legelöl kellett volna említenem, Zrínyi és Gyöngyösi atyáink — példái lehetnek némely fogyatkozás mellett is, milyen édességgel, milyen velősen, milyen pompás méltósággal ír a magyar, ha nem majmol, akár versbe kívánjuk, akár prózába." Felemlíti itt még magát Rádayt, Orczyt és Barcsait is tétele bizonyítására. — Ez a Teleki nem Ádám. hanem József. Az ő érdemeit a magyar irodalom körül az idős Kazinczy is rendkívüli módon túlértékeli. Az egész írói névsor, a sorrend más felfogásról tanúskodik, mint amit Batsányinál láttunk. Ugyanakkor azt meg kell mondanunk, hogy ez az ajánlás, vagy előbeszéd korántsem valami hevenyészett írás. Kazinczy igényesen fogalmaz, és nagyon is megfontolta, mit írjon le. Midőn Batsányi Bessenyei — tanulmánya megjelenik. Kazinczy és köre egy percig sem titkolja, hogy nem ért vele egyet. Nem sokkal ezután Kazinczy levélben tájékoztatja az érdeklődő Aranka Györgyöt Erdélyben a magyarországi irodalmi állapotokról [56]. Előbb úgy tűnik, mintha éppen az 1789-es helyzetet akarná vázolni: „Most minden verseink haszontalan hosszas csevegés és kedvesség nélkül való kötött beszéd." Példának Erdődy Lajost hozza fel. majd az általa nagyra tartott Teleki Józsefen is ütvén egyet (,,T. J. szenteskedik"), egyszerre Bessenyeire tér rá, mintha akkor írna és publikálna: „Bessenyei tudomány nélkül affectálja a legsublimisebb philosophust, s dagály lett. Ilyen ö Lucanusában, hol a gallusokat gauloknak, Ausoniat Lausonianak nevezi tudatlanságból, akár mit mond Batsányi a Museum 2-ik darabjában. Igaz, hogy ha Bessenyei deákul tudott volna, nem hiszem, hogy Lucanus jobb fordítóra akadhatott volna, mert mind a kettőt dagályra szülte a természet." —• Az irodalmi beszámoló ezzel a lakonikus mondattal ér véget: „Szabó isten tudja mit csinál." Kazinczynak mindvégig kedvenc vesszőparipája marad, hogy Bessenyei tanulatlan, tudatlan ember volt s nem tudja elfelejteni neki, hogy nem tudott úgy latinul, ahogy ez akkor illett volna. Később sem igen értette meg Bessenyei filozófiai töprengéseit. Az Arankának küldött beszámolón azonban elsősorban a Batsányi tanulmányán érzett ingerültség nyomait lehet felfedezni. Ez az ingerültség Kazinczy barátainál is tapasztalható. Földi János az Arankának küldött levél után hat héttel azt kérdi Kazinczytól [57], „. . . Batsányi talám most újra valami dicséretet írt Bessenyei felől?" — majd hozzáteszi — „azt még nem láttam, és így róla nem szólhatok." A hangnem sem Batsányira, sem Bessenyeire nem hízelgő. Batsányi már eddig is túlságosan feldicsérte Bessenyeit! — Becsületére legyen mondva Földinek, hogy hamarosan elkészülő magyar grammatikájában sokat emlegeti Bessenyeit s nem engedi magát barátjának ellenszenve által félrevezettetni! Filozófiai gondolataival tehát nem hathatott kortársaira Bessenyei. Vagy nem becsülték, vagy nem értették, vagy nem tartották időszerűnek még. Viszont éppen legkevésbé sikerült alkotásai, első tragédiái (de itt sem az Agis!) utánzókra, hű követőkre találnak a nyolcvanas években és még sokkal később is. Érdekes, hogy éppen Teleki József fia, a később nagy szerepet játszó Teleki László, talán éppen apja taná25* 387