Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

A Magyar Hírmondó 1784. január 4-i számában Spaits Istvánnak, a budai főgimnázium költészettanárának földabroszát ismerteti. A térkép „a tudományoknak Mária Terézia alatt elrendeltetett állapotjokat" mutatja. Azt bizonyítandó, hogy a földrajzi ismeretekre mindenkinek szüksége van, Révai így kezdi ismertetését: „Mit nem érdemel az a halhatatlan író, ki több fenndolgú munkái között a Filozófus vígjátékot is szerzette, éppen úgy milyen a magyarnak az ő tulajdona, azaz igaz magyarul, mind nyelvére, mind szívére, mind külsejére, mind belsejére nézve. Ebben a Filozófusban derék ember Pontyi ő kéme. Halljuk csak itt is, amott is, egynehány közbeszólásait. A török és perzsa háború dolgán igen aggódik. „Arra mennek la, az izé vízé felé, minek is híjják? a Nilus folyó vize felé, arra egyenesen le osztán Perzsiának", stb. — Most egy Horatius idézet következik, mely az olvasót felvilágosítja, hogy hiszen róla szól a mese. (Quid rides? mutató nomine de te fabula narratur. Sat. I. 1. 60.) — „De még rólad is ám, Jó Sógor! aki igen úgy tudod Pontyiként a Föld leíratását. Jól cselekszik hát, valakik csak érte vágynák minden kitelhető szorgalommal, hogy ezt a tudományt, a gyeografiát köztünk is messzebbre terjesszék." — E figyelemfelkeltés után következik maga az ismertetés. A Magyar Hírmondóban, amíg azt néhány hónapig ő szerkeszti, Révai világosan azon az ösvényen halad tovább, amit Bessenyei röpiratai vágtak a magyar ugaron. Lelkesedése, magyar tüze, de még módszertani elképzelései is ugyanazok — ha nem számítjuk Bessenyei hasonlíthatatlanul haladóbb szellemű filozófiai műveltségét. A magyar nyelv művelése és ennek érdekében egy magyar társaság felállítása: ez a központi gondolat, amit a nyugtalan vérű, örökösen új és új terveket kovácsoló szerzetes Bessenyei örökségéből kiragad, éppen akkor, amikor Bessenyeinek haza kell menni Bihar csöndjébe. Révait nem ijeszti el vállalkozásainak balsikere, töretlen optimizmussal dolgozik tovább. 1784 májusában elmegy magához II. Józsefhez, és tőle kér segítséget egy magyar társaság felállításához. Egy későbbi latin nyelvű feljegyzéséből az is kitűnik, hogy Bessenyei elképzeléseit adta elő a császárnak. Latina c. kötetében olvasható [49]: „Eodem tempore anno nempe 1784. Bessenyeianae inhaerens Piae Designation^ exhibui Augusto Imperátori Josepho Secundo quondam et ego imaginem Societatis Hungaricae." — II. József, éppen akkor készült hírhedt germanizáló nyelvrendeletének kiadására. Az „izgága" szerzetest ironikusan leszereli. A körülményeket tekintve ez nem is lehetett másként. Révai nem hagyja abba a dolgot és a kedvezőbb alkalomra vár, hogy a nemzeti közvélemény elé tárja a Bessenyei-féle akadémiai tervet. A magyar nyelv múltjának, történetének és szerkezetének feltárása körül pedig később olyan érdemeket szerez, melyek első helyet biztosítanak neki a magyar nyelvészek sorában. Nem hiszem, hogy messze járnánk az igazságtól, ha azt állítjuk: nyelvművelő munkásságához Bessenyei munkáiból, műveiből sokat merített, példájából buzdítást és tüzet nyert, A korszak másik vezéregyéniségének írói pályakezdésére is jelentős hatást gyakorolt Bessenyei György. Batsányi Jánosról van szó, nem .378