Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

Bécsben már akkor elkezdődik az a folyamat, mely egy sajátos, területi elveken alapuló „osztrák", összbirodalmi „hazaszeretetet" kíván kialakítani a tarka népességű ország szellemi összetartására. Ilyen szemszögből a magyar testőrök irodalmi működése részét képezi az osztrák tudományos életnek. De Luca Ignác bécsi egyetemi tanár írói életrajzgyűjteményében [28] már 1777-ben ott szerepelnek Báróczi és Bessenyei, pedig ez a gyűjtemény „a tudós Ausztria" címet viseli. Adatait De Luca egyébként Horányi műveiből veszi át. Nála is Abaúj megyében születik Bessenyei. Születési évét nem adja meg, mint ahogyan erre a nehéz feladatra Horányi sem vállalkozik. A néhány sor életrajz után ugyanannak a négy műnek a felsorolása következik, ami már Korányinál megtalálható, holott az azóta eltelt időben már újabb Bessenyi-művek is megjelentek. 2. Az 1772-es korszakhatár és Bessenyei felléptének jelentősége a kortársak tudatában Irodalomtörténetírásunknak régóta általánosan elfogadott tétele, hogy az új magyar irodalom 1772-ben, Bessenyei György Agis-ának megjelenésével kezdődik. Ez a választóvonal a régi és az új magyarság között. Nyilvánvaló, hogy helytelen volna egészen mereven felfogni ezt a dátumot, hiszen a társadalmi történés folyamata nem ismer átmenet, előkészítés nélküli ugrást. 1772-ben sem jelezte nálunk harangzúgás új korszak eljöttét. Az akkor élő emberek, írók és tudósok tudatában is csak lassan alakul ki a változás, a korszakváltás érzete. Pontos dátumot nem is állapítanak meg sokáig, de nagyjából a hetvenes esztendők közepére teszik valami újnak a lassú megjelenését. Bessenyei maga is így érzi ezt s többször így nyilatkozik erről. Kortársai az ő személyével csak egy bizonyos idő múlva hozzák kapcsolatba az új megjelenését s akkor sem egyedül ő szerepel mint egy új korszak hírnöke, hanem a. testőrírók, különösen a triumvirátus, Báróczi, Barcsai és Bessenyei. Néhány adattal érdemes lesz ebben az összefüggésben is rámutatni irodalomtörténeti köztudatunk alakulására. Elöljáróban pedig anynyit jegyezzünk még meg, hogy az az új, az a fellendülés, amit a kortársak a hetvenes évek közepétől észlelni vélnek irodalmunkban, szellemi életünkben, korántsem egyszerűen a felvilágosodás jelentkezése nálunk. A felvilágosodás előhullámai egyrészt már sokkal előbb elérnek hozzánk, irodalmi életünket pedig most sem csak a felvilágosodás eszméi termékenyítik meg, viszik előre, hanem pl. a felvilágosodástól ugyan nem függetlenül nálunk is egyre erősebben jelentkező nemzeti érzés, nemzeti öntudat, a nemzeti nyelv szeretete. Ebben az érzésben egységes a kor, ebben egyek a felvilágosodás filozófiájának hívei és ellenfelei is. Egy katolikus írócsoport már a hatvanas évek derekán úgy látja, hogy Barkóczy Ferenc egri püspök, majd esztergomi érsek pártfogása 21 369