Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

mindjárt magára vonja a figyelmet. — Hogy Bonfinival kapcsolatban mit kifogásol Kreskay, aligha tudnók megmondani. Annál világosabb a pálos szerzetes aggódása Bessenyei filozófiai eszmefuttatásainak szabad szárnyalása miatt. Ö maga is le akarta fordítani Pope híres tankölteményét. De észre­vette, hogy már elkésett, meglátván Bessenyei munkáját: Örültem főképpen, hogy annak munkája, Kinek nemzetünknél tetszetős Múzsája. Ki szép verseivel gyakran ékesíti Hazáját és anya nyelvét díszesíti. Értem Bessenyei Györgyöt e versemben, Kinek sok érdemit hálálom elmémben. De vajha nagy esze némelyre ne futna, Dicséretnek nagyobb érdemére jutna. Itten kételkedik, ottan mindent tagad, Már Hobbes, már Locke, Voltérhez ragad. De húzzuk fel elménk színes kárpitjait, Nézzük az együgyii igazság útjait. Jobb az Igazságban üdvösséges rabság, Mint az újságokban tévelygő szabadság. Vannak tehát sokkal veszedelmesebb pajtásai is Bessenyeinek, mint a jámbor humanista Bonfini. Jól látják ezt a szelíd paulinus atyák, s bár a maguk számára az üdvösséges rabságot választják és helytele­nítik barátjuk újságokban tévelygő szabadságát, szoros barátságban maradnak vele. Kreskay leírja egy költői levélben, mint néz Pesten az épp ott tartózkodó Bessenyei ablakára, mint emeli már-már kezét köszöntésre, de őt ott nem látván, A holmi c. könyvével beszélget, el helyette. Bessenyei rendkívül sokra becsülte ezt a baráti kört, megnyugvást talált benne, éppen akkor, midőn a saját felekezete támadt ellene. Egy­szersmind igazolását látta az őszinte emberi vonzalomban élete egyik központi gondolatának, a toleranciának, a felekezeti békességnek. Ezidőtájt, 1778—79-ben állítgatja össze máig kiadatlan kéziratát, Tolerancia c. könyvecskéjét! — Az emberségnek tisztelete és a meleg baráti szívek utáni vágyódás csap ki Kreskay Imréhez intézett költői leveléből, mely túl a paulinusok szándékán, az ő kapcsolatuk mélyebb emberi értelmét is megvilágítja. Azért is iktatjuk ide egy részletét: Oh Paulinusok! Szelíd nemes Papok! Mért ne becsülnének magok Kálvinusok? Csak szeretetedben ne félj megtartani: Nem jó Emberségnek a Hittel ártani.. . Boldog idők ezek. Talán nyugodalmát Elhozzák Hazánknak fedezvén fájdalmát, Végre az Emberek egymásra esmérnek, S külön nevek miatt fegyverre nem kelnek. .363

Next

/
Oldalképek
Tartalom