Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A példák felhasználása pszichológia oktatásunkban, különös tekintettel szocialista iskolareformunk alapelveire

lyamatok merültek fel Péterben? b) Mit tudunk ezekről a lelki folyamatokról egyenként? (E két kérdéshez megjegyeztük, hogy a példához egyéni kiegészítéseket, reflexiókat is fűzhetnek. A válasz kidolgozására mintegy 40 perc idő jutott.) A fenti példát 33 első éves hallgatóval elemeztettük, akik valamennyien tanultak a középiskolában pszichológiát, mégpedig zömük jeles és jó eredménnyel. (Csupán nyolcnak volt közepes érdemjegye, elégséges egyiküknek sem volt.) Anélkül, hogy ehelyütt részletesebben elemeznénk a válaszokat, csupán arra mutatunk rá, hogy a többség a példában szereplő lelki folyamatokat nem ismerte fel helyesen. Különösen gyakori az észlelés és érzékelés összetévesztése. (Többnyire érzékelés"-nek minősítik a táska észrevételét.) Nem nevezik meg a példában a figyelmet, az érzelmet sokan. Még nagyobb fogyatékosságok mutatkoznak az egyes pszichikai folyamatok értelmezése, meghatározása terén. Elenyészően kevés az olyan válasz, mely valamennyire is elfogadható meghatározást ad. Néhány válaszban (mintegy 12 százalékban) bizonyos kombinációképesség, fantázia, kritikai érzék nyilvánul meg. Nem lehet célunk, hogy ilyen tájékozódó jellegű kérdésekből és ezekre adott válaszokból messzemenő következtetéseket vonjunk le a középiskolai pszichológia-oktatásra vonatkozóan. Annyit azonban feltétlenül mutat az ilyenszerű felmérés, hogy igen szerény mértékű pszichológiai ismeretekkel, elemzőképességgel számolhatunk még azoknál a hallgatóknál is, akik a középiskolában jeles vagy jó eredménnyel tanultak már pszichológiát. Ez a tény mindenesetre még nyomatékosabban felhívja figyelmünket a példaelemzés fontosságára. Tipikus helyzetek, példák és konkrétabb esetek elemzésére gyakran kerülhet sor olyan szemináriumokon is, mikor egy-egy gyermeklélektani művet, illetve könyvrészletet beszélünk meg. Ilyen megbeszélésre — a példaelemzés szempontjából is — igen alkalmas mű PÉTER-PIKLER EMMY: „Mit tud már a baba?" című könyve (IV. kiadás, Bp. 1959. Medicina-kiadás). Számos esetben gyakori, tipikus helyzetek, példák alapján mutatja be a gyermek viselkedésének, pszichikai sajátságainak ilyen vagy olyan alakulását. Pl. a 31. lapon abból indul ki, hogy sok kisgyermek nyűgös, kedvetlen, nyughatatlan. Mi lehet ennek az oka? A szerző a tipikus, helytelen szülői magatartás példáinak felsorakoztatásával felel a kérdésre. Hasonlóan, példákkal világítja meg a könyv a játék alakulását, a beszéd fejlődését, általában a környezet pozitív vagy negatív hatását a gyermek fejlődésére. Az ilyenféle, példákkal gazdagon illusztrált, példák elemzését tartalmazó művek valósággal ösztönzik hallgatóinkat a találó példák gyűjtésére, elemzésére. Ugyané mű képeinek értelmezése is voltaképp példaelemzés. Pl. a 34. képnél feltehetjük a kérdést: miből következtethetünk arra, hogy a gyermeknek még nincs biztonságérzete? Mi árulja el, hogy a gyermeket érdekli és mulattatja a mozgás stb. (Hogy ilyenféle elemző kér35