Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

A burzsoázia annak megfelelően, hogy hogyan, milyen formában, milyen módon, milyen eszközökkel tudja egy adott helyzetben legjobban biztosítani a proletáriátus kizsákmányolását, saját hatalma fenntartását és erősítését, a vele szemben ellenséges osztály irányában változtatja taktikáját. Ez szükségessé teszi, hogy a munkásmozgalom is a változott burzsoá taktikához alkalmazza saját taktikáját. Ez viszont nem megy, nem mehet egyértelműen és simán. A munkásmozgalomban mindig akadnak olyan vezetők, akik bizonyos taktikai formákat abszolutizálnak és ezzel megmerevítik, egyoldalúságra kárhoztatják az osztály harcot. Elméleteket agyainak ki álláspontjuk igazolására, s mindebből nem sül ki más rendszerint — ha. álláspontjuk, a munkásmozgalmon belül uralkodóvá válik, vagy álláspontjukkal sikerül átmenetileg megbontani a mozgalmat — mint a proletáriátus sorozatos politikai veresége. Elég a múltból példának hozni az általános választójog kérdését. Ezt a kérdést az opportunisták eltúlozva, a proletár osztálymozgalomnak szinte végcéljaként, nem pedig mint az osztályharc egyik eszközeként fogták fel. A revizionisták elgondolásában vagy startégiai elképzelésében ez adta azt a maximumot, amely a szocializmus győzelmét eredményezi. De ugyanezt láthatjuk napjainkban is. A modern revizionisták ,,az államkapitalista tendenciák erősödését" kiemelik a kapitalizmus általános törvényszerűségeiből, abszolutizálják, s úgy tűntetik fel, mint a szocializmus megvalósításának „fő vonalát". Vagy pl. Giolitti olasz revizionista a kapitalizmusban látható új technikai folyamatokat abszolútizálja, kiszakítja a termelőerők fejlődésének és a termelési viszonyoknak általános köréből és úgy tünteti fel őket, mint a társadalmi fejlődés döntő és fő mozgató rugóit, ezekkel cseréli fel az osztály harcot, a proletariátusnak a hatalom megszervezésére irányuló törekvéseit. A „nemzeti kommunizmus" ugyanezt teszi. A szocialista tábor fejlődésének általános törvényszerűségeit (proletárdiktatúra, munkás-paraszt szövetség, stb.) tagadva, az egyes országokban jelentkező sajátos vonásokat kiragadva és eltúlozva, a szocialista vívmányokat adja fel. Végezetül azt kell látnunk, hogy a revizionizmus önigazolásának filozófiai érveit a szubjektív idealizmusból meríti. Az egész társadalmitörténeti folyamatot szubjektívista módon fogja fel. A szubjektív idealista érvek segítségével első fokon (filozófiailag) tagadják a társadalom fejlődésének objektív törvényszerűségeit, e törvényszerűségek dialektikus egységét, másod fokon (politikailag) ezzel lehetetlenné akarják tenni a proletáriátusnak a társadalmi jelenségek megismerése alapján folyó tudatos harcát, az egész mozgalmat az ösztönösség területére akarják kergetni, hogy ezáltal bukásra kárhoztassák. i A politikában evolucionizmus, a filozófiában szubjektivizmus és relativizmus, — ez a revizionizmus tényleges és valóságos arculata. Ha ezek után a revizionizmust meg akarjuk határozni, akkor öszszefoglalóan az alábbiakat kell látni. A revizionizmus tulajdonsága, hogy 1. tagadja a kapitalista társadalomnak a marxizmus—leninizmus által feltárt objektív törvényeit; 338