Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

12. kép test bemutatásában utal a legfontosabb hangképzőszervekre is. A pataki Janua lapjain külön fejezetekben értekezik a tüdőről, a gégefőről, annak porcairól, a hangképzőszervekről, s a hangképzés fiziológiai vonatkozásairól. Leírja, hogy a tüdőből kiáramló levegő a gégefőbe, s azután a szájüregbe kerülve, annak megfelelő mozgása, illetőleg a benne lejátszódó artikulációs folyamatok útján módosul át fonetikai értelemben vett beszédhanggá: „Articulatam vocem facit varius allisus soni (ad lingvam, palatum, dentes), variaque configuratio oris." A gégefő pontosabb ismeretére tanította Comeniust is Casserius és Fabricius úttörő műveinek elméleti anyaga és szemléltető képsorozata. Casseriustól, illetve annak munkájából (De larynge, vocis organo, 1601.) tanulta meg Comenius is, hogy a beszédet, a hangképzést igen sok izomnak nagyon sok ideggel szabályozott harmonikus működése teszi lehetővé. (Casseriusnak a hangképző szerveket mozgató izmokról készült rajza 12. képünkön!) Még plasztikusabb és pontosabb leírásokat és rajzokat nyújt a beszélőszervekről a nagy olasz sebész és anatómus, Fabricius ab Aquapendente ,,Tractatus anatomicus" (1600) című művében [55], Fabricius munkájának egyik legértékesebb fejezetében a beszélőszervekről értekezik. (De Larynge, vocis instrumento). Részletesen leírja a gége por263