Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Légrády Gyula: A fordítás elméletének és gyakorlatának néhány kérdése didaktikai szempontból

elsősorban tisztáznunk: 1. vannak szószerint lefordítható mondatok (pl. Каждый ученик прилежно учится), 2. olyanok, amelyeknél a fordítás uj szórendet, szerkezeti elrendezést igényel (pl. Народ приступил к выполнению пятилетнего плана), 3. idiomatikus mondatok, amelyek csak megfelelő jelentésű mondattal fordíthatók (pl. Много звону, да мало толку: Hol sok a szó, kevés a tett), 4.bonyolult és körmondatok, amelyek csak részekre tagolva, strukturális analízissel és szintézissel, a leggondosabb logikai művelettel értelmezhetők és tehetők át más nyelvre, (pl. Какой бы' сложной ни была та или иная задача аналитической геометрии, ее решение, если оно практически возможно, достигается путем сведения к комбинации некоторых простейших задач.) A mondatok egészének fordításakor nehézséget okoznak az igék szemléleti kategóriái, az igenevek, a vonzatok, továbbá az, hogy az eredeti szöveg nyelvtani kategóriájának nincs megfelelője, vagy megvan ugyan, de másként jelentkezik, esetleg stiláris különbségek mutatkoznak. Bármilyen nyelvtani megoldást is választunk, az soha ne zavarja a gondolati egységet, a grammatikai forma jelentését pontosan adja vissza, a nem fordítható kategóriát pedig értelemszerűen, esetleg körülírással igyekezzünk megoldani. A prózai szövegek fordítása általában a stílus alkatával, a szakterületek agyonterhelt terminológiájával állítja nehézségek elé a fordítót. A filológiai problémák sokasága mellett olykor még alkotónak is kell lenni: új szót, megfelelő kifejezési formát kell keresni a légüresnek látszó területen. V. A csak nagy vonásokban felvázolt kérdések természetes következményeként vetődik fel, hogy miként érvényesítsük, tanítsuk a fordítás gyakorlatát a mi kereteink között. Dombrovszky József: A fordítás jelentősége a modern nyelvek egyetemi oktatásában c. értekezése azt ajánlja, hogy a felsőbb évfolyamokon csaknem kizárólag anyanyelvről fordítsunk idegen nyelvre, mert ez alaposabb idegen nyelvi ismeretet követel. Szerinte ez az idegen nyelv produktív elsajátításának legcélravezetőbb útja. Ennek az állításnak helyességét aláhúzhatjuk, de a lektorátusi vonalon erre csak ritkábban kerülhet sor, mert a hallgatók elsősorban idegen nyelvről fordítanak. Teljesen megvalósítható azonban a következő megállapítása: „Meggyőződésem, hogy csak a nyelvi tények állandó tudatosítása, az idegen nyelvnek az anyanyelvvel való állandó összevetése hozhat megbízható eredményt egy idegen nyelv elsajátításának nehéz munkájában." Oktatómunkáknak arra kell irányulnia, hogy az anyanyelvi nyelvtani fogalmakat minden olyan esetben, amikor az idegen nyelvi kategória megértését szolgálja, valóban felhasználjuk. A. F. Szamorova szerint a hallgatók egész munkájának a nyelvelmélet ismeretein, azaz a fonetikai, nyelvtani és lexikai ismeretein kell alapulnia. Igen hasznosnak tartja az analitikus olvasás alkalmazását, amelynek célja 1. az olvasott szöveg tartalmának feltárása, 2. a szöveg grammatikai és lexikai sajátságainak elemzése és magyarázata, 3. a nyelvi forma jellemzése. Azt is kifejti, hogy a tanulmányozott nyelv országa anyagi 207