Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Az írásjelek szerepe az általános iskolai anyanyelvi oktatásban

Ezzel szemben Radnótinál igen sűrűn találkozunk vele: a Pogány köszöntőben 7, az Üjmódi pásztorok énekében 21, a Lábadozó szélben 44, az Űj holdban 40, a Járkálj csak, halálraítélt!-ben 13, a Meredek útban 24, a Tajtékos égben 60 alkalommal fordul elő; a legkülönbözőbb helyzetekben. Radnóti tehát ezt az írásjelet a szokásosnál gyakrabban alkalmazza, és igen sokszor erős érzelmi telítettség hordozójaként szerepel nála. Szolgálhat az egyes képek elkülönítésére: Ütra értünk ki, fagyosan fújt a szél; megcsókolt s> mondta; a balfüle fázilk, melegítsem; s én forrókat leheltem rá, mint a táltos. (1932. január 17.) Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló Iközelében a légy a falon; alszik a pergő búzaszemekben a nyár; alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. (Éjszaka.) Jelentheti a pontosvessző a mondanivalók közti nagyobb időbeli szünetet: Immár a félelem solkszor szíven érint és néha messzi hír csaik néked a világ; egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. (Háborús napló.) Álltam; velem nem gondolt senki már! vitte pipacsok szirmát a szél, fejetlen álltak; a lomha sötéten hét csillag pirult csak át! (Gyerekkor.) A röpke béke véle tűnt; hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerte rágják a végtelen sort fekvő holtakat. (Háborús napló.) Csak ezt az utolsó példát vizsgáljuk meg közelebbről. Milyen művészi itt a mondanivaló formai érzékeltetése! A „röpke békéről" a rövid, félsoros mondat beszél; a pontosvessző élesen elhatárolja térben és időben a következő képtől: a messzi réteken lassan másznak a férgek; a mondat terjedelme is érezteti a térbeli és időbeli különbséget. Igen kifejező a pontosvessző a Kortárs útlevelére c. versben. Két világszemléletet választ el egymástól, két életforma ellentéte feszül a következő sorokban: Surranva kell most élned itt. — — — Vagy sárként kell majd tapadnod orvul, — — — Ha ezt követed, élhetsz valahogy; — — — Vagy föllázadsz, mindezt ha nem tudod — — — 173