Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: Az eldöntendő kérdés, mint didaktikai probléma

A házi feladatok ellenőrzése során akár fogalmazási, akár számtani feladatokat beszélünk meg az osztállyal, lépten-nyomon fel kell vetnünk eldöntendő kérdéseket. Pl. fogalmazási feladat megbeszélésénél: A tartalom megfelel-e a fogalmazvány címének? Nincs-e benne felesleges, oda nem illő részlet? Tartalmaz-e a fogalmazás minden lényeges dolgot? Szerkezete arányos-e? Stílusa megfelel-e a nyelvhelyesség és változatosság követelményeinek? stb . . . Számtanpéldák ellenőrzése során egy-egy példa eredményének ismertetése után helyénvalók az ilyen kérdések: Helyes-e az eredmény? Lehetett volna egyszerűbben is megoldani a feladatot? Lehetett volna más módszert is alkalmazni? . . . stb. A szóbeli feleltetésnél sem lehet mindig nélkülözni, különösen amikor arról kívánunk meggyőződni, hogy képesek-e alkalmazni, a gyakorlatban felhasználni a megszerzett ismereteket; vagy ha azt akarjuk ellenőrizni, hogy képesek-e helyesen értékelni az eseményeket. Az elkövetett hibák kijavítására, a hiányok pótlására is igen sokszor eldöntendő kérdések formájában hívjuk fel a tanulókat: pl. rossz meghatározások, téves adatközlés esetén erősen mozgósítják az osztályt az ilyen kérdések: Helyesek voltak-e a meghatározások? Hogyan kellene jobban megfogalmazni? Helyes volt-e minden megállapítás? Mi volt helytelen? Nem volna célszerű ilyen esetekben egyoldalúan nekünk bejelentenünk azt, hogy nem volt jó a meghatározás, vagy hogy téves adatok fordultak elő a beszámolóban. így is lehet, de megítélésünk szerint az előbbi eljárásnak nagyobb a mozgósító ereje. A szóbeli beszámolóhoz kiegészítő kérdést is intézhetünk eldöntő kérdés formájában, pl. a tatárjárásról lévén szó: Kapott-e IV. Béla külföldről segítséget? Az új anyag tárgyalása során az eldöntendő kérdésnek igen fontos szerepe lehet. Irányulhat ez a szerep arra, hogy a tanulókat további kutatásra, elemző és bizonyító eljárásra késztesse, de irányulhat arra is, hogy a vizsgálódás, a kutatás és bizonyítás egy-egy szakaszát lezárjuk vele. Kutatásra késztetnek pl. azok a kérdések, amelyekkel e tanulmány bevezető részében foglalkoztunk, annak igazolására, hogy gyakorló pedagógusaink lépten-nyomon felhasználják az elemző munka folyamán az eldöntendő kérdéseket. Saját gyűjtésünkből is bőven idézhetnénk, de megelégszünk itt egy-két példa bemutatásával is. A jelen Évkönyv egyik tanulmánya Járosi András tollából a negatív számok tanításának módjával foglalkozik. A napi hőmérsékleti változások lehetséges adataiból táblázatot állítanak össze az órán, s ebben a táblázatban váltakozva fordulnak elő pozitív és negatív számok és a velük való összeadási műveletek. A pozitív és negatív számok összeadásában megnyilatkozó törvényszerű jelenség észrevétetése miatt ezt a kérdést veti fel a tanár: Van-e valami megegyezés az első két sor (pozitív számok) és a második két sor (negatív számok) összeadást feladatában? Ez a kérdés először is megfigyelésre hívja fel a tanulókat, azután a megfigyelt jelenség elemzésére, végül absztrakcióra. E műveletek elvégzése után a tanulók maguk is meg tudják állapítani, hogy az összeg abszolút ér14