Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek oktatása hazai iskoláinkban a XVIII. század első felében

A harmadik elemként a Földet (tellus) említik. Ahogyan Kaposi Sámuel mondja: A Föld a harmadik elem anyaga..., amely levegőt (aer), vizet (aqua) és földet (terra) tartalmaz" [20]. Ebből az idézetből is jól láthatjuk, hogy a földi anyagokra vonatkozóan, a descartesi elemek és az empedokleszi négy elem között semmi különbség sincsen. Látszólag tehát nincs is olyan nagy különbség a jezsuita iskolák által tanítottak és a protestáns iskolák tananyagai között. Ez azonban feltétlenül csak látszat lehet. A kartéziánus természettudomány nem is hasonlítható a skolasztika üres szofisztikájához. A formailag ugyanazon elemek itt egészen más tartalmat nyertek. Bizonyítékokként sohsem a tekintélyeknek tartott szerzők szavai szolgálnak, hanem a természetet hívják tanujukul. A természeti megfigyeléseik nem mindig pontosak, nem mindig értelmezik azokat helyesen, azonban a természethez való fordulásuk, mint módszer, minden elismerést megérdemel. Példaként idézem Szatmári Mihály 1719-es fizikájából ezeket a sorokat: ,,A levegő összetett test. . . eszerint lehet tisztább vagy tisztátalanabb. Belgium levegője tisztátalan, miként Magyarország levegője is az, a különböző testek különböző kigőzölgése miatt" [13]. Már egészen korán vannak olyanok, akik a kísérleteknek nagy szerepet szánnak. Szombathi János szerint Simándi István már 1709— 1710-ben kísérleti alapon tanította a fizikát, s ebben nyilvánvalóan azokat a részleteket is, amelyek ma a kémia részeiként szerepelnek [37], Tőke István fizika könyve (1736-ból) több kísérletet részletesen leír. Szerepel többek között az is, hogy üvegharang alatt a láng mindaddig ég, amíg „elegendő levegője van", a kísérletek mennyiségi elemzésével, miként kortársai is, adós marad [22]. Különös érdemeként kell említenünk, hogy a hazai kartéziánus kémia képviselői általában az atomtan meggyőződéses híveinek mutatkoznak. A XVIII. század egész ideje alatt folyt a harc az atomisták és ellenfeleik között. Megtehették volna, hogy erről, az akkor alig bizonyítható kérdésről hallgassanak, miként Szőnyi Sámuel is mondja, hogy talán jobb lenne ,,az ismeretlenről hallgatni, mint valamit rosszul mondani" [24], de sem ő, a többiek sem tartják ehhez magukat, hanem határozottan kiállanak a mellé a felfogás mellé, amely abban az időbsn a materialista világnézet egyik alappilléreként épült ki. Az atomtannak hazánk protestáns iskoláiban már az előző (XVII.) században megvoltak a maguk hagyományai. Ennek részletes, ideológiai szempontból is helytálló elemzését Mátrai Lászlónak köszönhetjük. Kaposi Sámuel (1734) ugyanazt írja jegyzetében egy helyen, hogy nincsenek atomok (Non dantur Atomi), azonban más helyen ő is e szerint az elmélet szerint tárgyalja pl. a földet [20]. Részletesen tárgyalja az atomtant Piskárhosi Szilágyi Márton is (1731) [19]. Az itt megnyilvánuló atomtannal kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az még szorosan kapcsolódik azokhoz a régi elgondolásokhoz, amelynek Lucretius Carus is hangot adott költeményében. Az atomok sajátságai közötti eltérést ugyanis az atomok alakjára vezetik visz130