Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: Az eldöntendő kérdés, mint didaktikai probléma

a galagonya lényeges vonásait a felvetett kérdés szempontjából. Ehhez alapos megfigyelés, a tények pontos számbavétele szükséges, majd a megfigyelés és elemzés eredményeként megállapított egyedi fogalmi jegyeket egybe kell vetni a fa, illetve a bokor általános fogalmának a jegyeivel, s csak a velük való azonosítás után lehet kimondani a választ, hogy fa vagy bokor a kérdezett tárgy. Még bonyolultabb gondolkodási műveletekre van szükség akkor, ha értékelő állásfoglalásra szólítjuk jel a tanulókat. Pl. ha évvégi öszszefoglaló ismétléskor az 1848/49. évi szabadságharc eseményeit újítjuk fel, s közben megállapítást nyert, hogy a mozgalom elbukott, ráadásul óriási áldozattal járt, akár a tanár, akár a tanulók részéről természetszerűen vetődhet fel a kérdés: Helyes volt-e kirobbantani a forradalmat? Volt-e értelme annak a nagy áldozatnak, amelyet a nemzet felszabadulása érdekében hozott? Nagyon súlyos kérdés ez, amelyre még a legkiválóbb gondolkodók is csak töprengés és hosszas mérlegelés alapján tudnak válaszolni. Annál inkább igénybe veszi az ilyen kérdés a tanulók gondolkodását. Az ilyen természetű kérdéseknél a történelmi ismeretekben való biztos tájékozódás mellett főként az ok-okozati összefüggések boncolgatása, a következmények, azaz az események távolabbi kihatásának elemzése és mérlegelése alapján adható megokolt felelet. Az értékelő ítélet meghozásához szükséges egyfelől a szempontok többoldalúsága, másfelől az eseményeknek összefüggéseiben, távlati kihatásában való vizsgálata. Nem is egyszerű logikai-gondolkodási műveletekre van itt szükség, hanem a dialektikus gondolkodás magasabb, bonyolultabb formáira. Az eldöntendő kérdés természetéhez tartozik az a sajátsága, hogy általában láncszeme egy többtagú kérdéssorozatnak. Láncszem abban az értelemben, hogy szerves folytatása valamely elemző és ténymegállapító gondolkodási folyamatnak, de láncszem úgjr is, hogy teljessége megkívánja a döntés igazolására való felhívást. Akár igennel, akár nemmel válaszolnak a tanulók, a legtöbb esetben célszerű a válasz után feltennünk a kérdést: Mivel tudod megokolni? Be tudod-e bizonyítani? Mire alapítod véleményedet? — Ha ezek a kérdések rendszeresen kapcsolódnak az eldöntendő kérdéshez, a tanulók hozzászoknak a megokolt válaszokhoz, s eleve megóvjuk tanítványainkat a felelőtlen, meggondolatlan kijelentésektől, a véletlenre való hagyatkozás ürességétől. Ilyen körülmények között az eldöntendő kérdésre harmadik válasz is lehetséges: „nem tudom", „nem vagyok benne bizonyos". A továbbhaladás szempontjából ez sem értéktelen, hiszen rámutat arra, hogy a probléma megoldásához szükséges előfeltételek hiányosak, vagy rendezetlenek. Megtudjuk belőle, hogy mit kell pótolnunk, helyesbítenünk. Az eldöntendő kérdés didaktikai szerepének és értékének helyes megítélése csak akkor remélhető, ha a kérdést az oktatási folyamat egészében vizsgáljuk, s nem abból kiszakítva, metafizikusán. Erre a vizsgálati módra már Berencz János is rámutatott [14]. Joggal tette bírálat tárgyává, hogy a pedagógiai elvek alkalmazásában merevek vagyunk. így van ez az eldöntendő kérdés esetében is. Az egyes esetek10