Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A szakrendszerű oktatásra való áttérés néhány problémája az általános iskolában

chanikus megoldási módok, amelyeknek az alsó tagozatban még van jogosultságuk, a felső tagozatban egyre teljesebben kiküszöbölendők. Az elbírálás alapjául szolgáló beszámolók, szóbeli feladatok jellege is figyelemre méltóan megváltozik. Az V. osztálytól kezdve a Tanterv az ismeretek összefüggő és folyamatos elmondását írja elő, ugyanakkor megkívánja az ismeretek egésze fölötti áttekintést, a tények és jelenségek közötti összefüggések, szabályok, törvényszerűségek szabatos ismeretét. Az alsó tagozatban a nevelő irányító és segítő kérdései alapján mondhatják el a tanulók a tudnivalókat. A felső tagozatban már veszít az értékéből az a felelet, amelynél segítségre, irányításra van szükség. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is az alsó és felső tagozat tantervi követelményeit, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy az V. osztályban ugrásszerűen következik be a változás, és ez a szintkülönbség fokozatosan növekvő irányvonalával állandósul az egész felső tagozatban. Vitathatatlan, hogy az alsótagozatos Tanterv követelményeinek viszonylagosan is könnyebb eleget tenni, mint a felsőtagozatosnak. Erre vallanak a tanulók megnyilatkozásai is. Az V. osztályos tanulókkal tanulási problémáikról beszélgetve, általában a földrajzot, a növény- és állattant emelik ki, mint nehéz tantárgyakat, s a nehézségen nem annyira a megértés nehézségeire, mint inkább a megtanulás nehézségére gondolnak. Az a körülmény, hogy több tanár tanítja őket, annyiban jelent problémát számukra, hogy az egyik jobban megmagyarázza a leckét, mint a másik, s az egyik többet követel, mint a másik. Az V. osztályban igen nagy nehézséget okoz az egyes tárgyak szaknyelvének elsajátítása is. Kétségtelen az, hogy az alsó tagozatban viszonylag könnyebb eleget tenni a Tanterv követelményeinek, mint a felső tagozatban. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a IV. és V. osztályok viszonylatára. Egy V. osztályos jeles sokkal többet tételez fel mennyiségben és minőségben, mint egy IV. osztályos. Az alsó tagozatban a jártasságok és készségek foka dönti el végeredményben az osztályzatot, a felső tagozatban ezek mellett az ismeretek nagyobb mennyiségének rendszeres elsajátítása. Mindebből az is következik, hogy az alsó tagozatban kevesebb munkával és erőfeszítéssel el lehet érni a tantervi követelményeknek megfelelő jeles színvonalat. Helytelen volna tehát az alsótagozatos kartársakat általánosan liberalizmussal vádolni. Ezekután megkísérelhetjük a választ arra a kérdésre is, hogy a felsőtagozatos tanulmányi szint esése tényleges visszaesés-e. Vajon az V. osztálytól kezdve rosszabbul tanulnak-e a gyerekek? A fenti fejtegetés alapján — úgy hiszem — jogosan állíthatjuk, hogy ez a visszaesés csak látszólagos, formai, hiszen egy felsőtagozatos jeleshez sokkal, de sokkal többet kell teljesíteni, mint egy alsótagozatoshoz. A felső tagozat tanulmányi átlagai mennyiségileg és minőségileg egyaránt nagyobb teljesítményeket tükröznek, mint az alsótagozatiak. A felsőtagozatos tanulók eredményeinek értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az V. osztálytól kezdve lényegesen megnövekedik a tanulók órán- és iskolánkívüli munkája. A tanulók igen sokszor erre hivatkoznak, amikor tanulási nehézségeikről van szó. Különösen akkor okoznak az órán- és iskolánkívüli elfoglaltságok nehézséget a tanulásban, ha 91