Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Légrády Gyula: A lektorátusi nyelvoktatás néhány problémája

LÉGRÁDY GYULA főiskolai vezető lektor: A LEKTORATUSI NYELVOKTATÁS NÉHÁNY PROBLÉMÁJA A műveltségi színvonal egyik hathatós tényezője az idegen nyelvek tudása, amelynek birtokában nemcsak az idegen népek művelődésanyagát, társadalmi berendezését, történetét, erkölcsét, szokásait, egyszóval egész életét ismerhetjük meg, de önmagunk helyzetét, szerepét és értékeit is jobban fel tudjuk mérni az összehasonlítás nyújtotta lehetőség által. Az egyetemeken és főiskolákon folyó kötelező és fakultatív nyelvoktatás nagyban hozzájárul az idegen nyelvi műveltség alapjainak megerősítéséhez, illetőleg betetőzéséhez, ami a Művelődésügyi Minisztériumon keresztül a népi demokratikus államunk áldozatos anyagi támogatásával és perspektivikus kultúrpolitikájával nyer biztosítékot. A lektorok részére rendezett módszertani ankétok, a mind nagyobb számban megjelenő módszertani cikkek, értekezések, könyvek szintén jelentős segítséget nyújtanak az egyre izmosodó nyelvoktatás munkájában. A feltételek biztosítása mellett is azonban minden munkaterület, így a lektorátusi nyelvoktatás területe is felvet bizonyos problémákat, amelyeknek tisztázásával, megoldásával még megnyugtatóbb eredményekhez szeretne eljutni. Az alábbi kérdések felvetése is azt célozza, hogy adalékot szolgáltasson a nyelvoktatás javító törekvéseihez. Nyelvoktatásunk legfőbb keretét annak 1. célkitűzése, 2. a tanítandó anyag, 3. a tanár és 4. a hallgatóság munkája együttesen alkotja. 1. A lektorátusi kötelező nyelvoktatás többször felmerült kérdése volt a nyelvoktatás célkitűzése, azaz, hogy milyen célt érjünk el a nyelvoktatás folyamán. Az kétségtelen, hogy a cél középpontjában mindig a szakszöveg-fordítás állt, de emellett több-kevesebb isúllyal mindig ott szerepelt a beszédkészség fejlesztésének célképzete is. Ezt igazolja a Közokt. Min. egyetemi orosz osztályának 1951-ben kiadott Útmutató-ja is, amely az orosz nyelv oktatásának feladatát még úgy határozza meg, hogy a hallgatók bármely szakmába vágó szöveget — szótár segítségével — pontosan meg tudjanak érteni, s az így szerzett nyelvismeretet fejlett gyakorlati beszédkészség is kísérje. Az 1953-ban kibocsátott program megköveteli, hogy a hallgatónak a záróvizsga alkalmával fordításon és elemzésen kívül tudnia kell ,,az olvasott és lefordított szöveggel kapcsolatosan feltett egyszerű orosz kérdésre orosz nyelven válaszolni'*. A haladóknak előírt program pedig megkívánja, hogy a fordítás és az elemzés mellett a hallgató saját szavaival is el tudja mondani az olvasott és lefordított szöveg tartalmát. 77