Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Juhász Lajos: Phytophysiologiai kísérletek és azok felhasználása a növénytan tanításában

II. Csíráztatási kísérletek Először a feketefenyő magvainak gyors és biztos csíráztatása módszerét ismertetem. Fekete fenyő (Pinus nigra). Család: fenyőfélék (Abietaceae). Parkokban, fenyvesekben, erdőkben gyakori. Sötétszürke kérgéről és hoszszú, 16—18 cm-es kettős tűiről könnyen felismerhetjük. — Érett, de még fel nem nyílt tobozait februárban, vagy márciusban csavarjuk le az ágakról. Vigyük meleg szobába és tegyük kályha közelébe úgy, hogy legalább 30—40 fokos meleg érje. Cserépkályha tetejére is tehetjük. Az intenzív meleg hatására a gyantával, helyesebben balzsammal öszszeragasztott pikkelyek, amelyek higroszkópikusan viselkednek, pattanva gyorsan felnyílnak. Vigyázzunk, amint minden pikkely felnyílt, (megszűnnek a pattogó hangok), azonnal vigyük el a tobozokat a meleg helyről! és a tobozok csúcsával való lefelé fordításával vagy enyhe ütögetésével pergessük ki a szárnyas magvakat. A frissen pergetett magvakat lehetőleg azonnal, mindenesetre aznap tegyük nedves fűrészporba. A fűrészport csíráztatás céljából következőképpen készítsük elő: nagyobb cserepet, vagy egyéb nagyobb edényt nedves (de nem vizes!) fűrészporral töltsük meg félig. Szórjuk rá a fenyőmagvakat és takarjuk le ujjnyi vastagon ugyancsak nedves fűrészporral, majd fedjük le a cserepet (edényt) üveglappal. Helyezzük el fűtött helyiségben asztal alá (világosság nem lényeges). Optimális hőmérséklet 18—20 C°. Az üveglapot naponta emeljük le néhány percre, hogy a magvak kellő levegőt kapjanak, A friss levegőzést úgy is megoldhatjuk, hogy az üveglapot ceruzavastagságú fadarabkával feltámasztjuk. Kísérjük figyelemmel a csíráztató berendezést. 9—10 nap múlva megjelennek a kis csíranövények. A sziklevelek eleinte maghéjban maradnak. Későbben kibújnak abból és kiegyenesednek. Az elvetéstől számított két héten belül zöld fenycmagonc „gyepecske" alakul ki a fűrészpor felületén. Az egyes magoncoknak többnyire 7, 8—9 db 3—4 cm hosszúságú sziklevelük van, amelyek jól tanulmányozhatók. A csíranövénykék cserépbe ültetve, tovább nevelhetők. Ilyen módon, az ún. fűrészporos-párás (dunsztos) csíráztatási eljárással lue- vagy egyéb fenyő-fajok magvai is eredményesen: biztosan és gyorsan csíráztathatók. A nedves fűrészporos módszerrel kitűnően csíráztathatók a csonthéjasok, dió, mogyoró, sőt olyan nehezen csírázok magvai is, mint a datolyáé, vagy a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) termése, illetve magva is. A mogyoró (Corylus avellana). Családja: nyírfafélék (Betulaceae). Csíráztatása akkor sikerül, ha a magvakat kellően előkészítjük. A mogyoró termését nem egészen érett állapotban gyűjtsük. Szeptember elején a makktermések még nem hullanak ki leveles kupacsukból, tépjük le azokat az ágakról és fejtsük ki. Vigyük haza, szórjuk bokrok alá. Szórjunk ráhullott faleveleket. Ha száraz az ősz, úgy többször öntözzük meg vízzel. Ősszel a víz és derek, télen a fagyok hatására a magvak megedződnek. Túlsúlyra jut bennük a csírázást serkentő hormon: a stimulator. A magvak őszi—téli edzése a tágabb értelemben vett jarovi74