Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről
c) A gyermek pszichikai fejlődését a mennyiségi növekedésnek minőségi változásba való átcsapása is jellemzi. (Mennyiség — minőség dialektikája). Fontos feladata a gyermeklélektannak annak megállapítása: miben állnak a minőségi különbségek a pszichikum egyes területein, miben különböznek ezek az előző szakasztól; milyen tényezők segítik elő, mik hátráltatják a minőségi változásokat; hogyan megy végbe a minőségi változás a gyermek pszichikumában. Mutassunk rá vázlatosan egy-két minőségi változásra! Minőségi változást mutat az újszülött és csecsemő reflexes mozgása, — az egyszerű, kezdetleges „tudatos mozgás" kezdetei — és az olyan bonyolultan koordinált mozgás, mint a járás képességének kialakulása. Itt a minőségi változások az idegrendszeri mozgásközpontok és a gyermeki tevékenység, valamint a környezeti ingerek, ösztönzések bonyolult kölcsönhatására vezethetők vissza. Viszonylag gyorsan játszódnak le a minőségi különbségek (12—15 hónap átlagban) mégsem pillanatnyi, robbanásszerű a minőségi változás. Ugyancsak megvannak a minőségi változások a megfigyelőképesség, a gondolkodás (konkrét, primitív általánosítástól az absztrakció fejlett fokáig) és egyéb pszichikai folyamatok terén is. Kedvezőtlen környezeti, nevelési hatások, az idegrendszer túlérzékenysége esetén a minőségi változások lendületes kifejlődésekor válságok, krízisek is előfordulhatnak. Mindenesetre azonban az, hogy vannak-e és mennyire mély krízisek, elsősorban társadalmi-nevelési kérdés. Maga a minőségi változás kritikus időpontja még nem feltétlenül jár krízissel. Ezt a szocialista nevelés számos pozitív példája is jól bizonyítja. A modern polgári gyermeklélektan sok képviselője vallja azt, hogy egyes életszakaszokban szükségszerűen, tipikusan lépnek fel krízisek. (Pl. úgynevezett ,,dac-korszak"-ról, serdülőkori krízisről, stb. beszélnek). A szovjet pszichológia ezzel szemben tagadja azt. hogy a szocialista társadalomban, nevelésben ilyen szükségszerű, életkori krízisek vannak. Újabban Alina SZEMINSKA lengyel pedagógus alaposabban, konkrét kutatásokkal meg vizsgálandónak tartja, vajon a népi demokráciában lehet-e életkori kríziseket tapasztalni és milyen mértékben [28], Amikor a gyermeklélektanban a mennyiség-minőség dialektikájáról szólunk, nem felejthetjük el, hogy a) a „minőség" és „minőségi különbség" a pszichológiában erősen viszonylagos értelmű (vö. az I. pontban a „minőségi különbségek" különböző fajtáinak felsorolását). b) a „minőségi" változások, ugrások, átfejlődések a gyermek fejlődésében — éppen társadalom, nevelés hatására — igen változatos, bonyolult formákat mutatinak. A minőségi változás, ugrás változatos formáira különösen az SZKP. XX. kongresszusa óta figyelt fel a marxista filozófia [29]. d) Érvényesül a gyermek fejlődésében a tagadás tagadásának dialektikus mozgástörvénye is, amint azt WALLON is észrevette [30]. Ez a törvényszerűség a fejlődés spirális voltában jut kifejezésre. így pl. a praepubertás szakaszának bizonyos kiegyensúlyozottsága, a serkentések és gátlások rendszerének harmóniája a serdülés idején 62