Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

E felfogas ellen harcolt már Rousseau a XVIII. században. Ez a gondolat került rendszeres kidolgozásra a XX. századi modern polgári gyermeklélektanban is. OLAPARÉDE nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „a gyermek nem kicsinyített felnőtt, mint azt sokan hiszik. Szellemi állapota nemcsak mennyiségileg különbözik a miénktől, de minőségileg is; -nem csupán csekélyebb, de más". [4]. A CLAPAREDE által képviselt ún. funkcionális pszichológia, gyermeklélektan tehát a felnőtt és gyermek minőségi különbségét vallja. A jelzett felfogás széltében elterjedt és tipikusnak mondható az egész modern polgári gyermeklélektanban. Természetes következménye ennek a koncepciónak, hogy a gyermek egyes pszichikai folyamatai, így különösen szemléletmódja, gondolkodása is, a felnőttekétől minőségileg eltérő sajátosságokat mutat. 2. A XX. századi polgári gyermeklélektanban a régi felfogással, -— mely felnőtt és gyermek közt pusztán mennyiségi különbségeket látott, — szemben egy ellenkező végletes álláspont terjedt el. E szerint a gyermek pszichikuma nem csupán sajátos, a felnőttétől minőségileg különböző, de spontán ailtfkul; vagyis a felnőttek társadalmától többé-kevésbbé függetlenül megy végbe a gyermek fejlődése. Ennek a koncepciónak kiélezett megfogalmazása olvasható SPRANGER-nél: a gyermek a felnőttek világától élesen elkülönülő, más világban él [5], E túlzó álláspont hibájára, egyoldalúságára és a belőle levonható reakciós politikai, nevelési következtetésekre éles logikával mutatott rá legutóbb VINCZE László — VINCZE Flóra műve [6]. A fentiekben (2. pontban) jellemzett egyoldalú álláspont az egyes gyermeklélektani szerzőknél különböző határozottsággal kidolgozva, különböző mértékben és szinten jelentkezik. Sok esetben ez a koncepció nem nyer teljesen határozott megfogalmazást, de tendenciaként jelentkezik sok modern polgári gyermekpszichológus müveiben. így megtalálható ez a tendencia PIAGET műveiben is. PIAGET 1923. óta írt munkáiban élesen és határozottan igyekszik kimunkálni a gyermek egyes életszakaszaiban mutatkozó sajátosságokat. A gyermek gondolkodására vonatkozólag pl. óriási konkrét anyagra, gyermek-megfigyelésekre támaszkodva, azt igyekszik kideríteni, hogyan fejlődik a gyermek szemléletmódja, gondolkodása a kezdeti, állítólagos alogikus, egocentrikus foktól a felnőtt embert jellemző absztrakt-fogalmi gondolkodásig. Hasonlóképpen igyekszik PIAGET felderíteni a gyermek erkölcsi fejlődésének stádiumait is, a heteronómiától az autonómiáig [7]. Anélkül, hogy e helyütt részletesen ismertethetnénk, vagy kritikailag elemezhetnénk a híres svájci gyermekpszichológus munkáit, rá kell mutatnunk arra, hogy koncepciója — éppen a gyermek és felnőtt viszonya tekintetében — ellentmondásokat, kritikát váltott ki mind polgári gyermekpszichológusok, mind a szovjet pszichológia részéről, így pl. PICHON szemére hányja PIAGET-nak, hogy a felnőttről konvencionális jellemzést ad, ezzel mesterkélt szakadékot teremt, mely elválasztja a felnőttet a gyermektől. Szerinte Piaget koncepciója merev, mechanikusan determinista mindenütt. Hasonló értelemben nyilatkozik újabban Paul CÉSARI is, mikor megállapítja: „Nem lehetséges megismerni a gyermeket, ha elválasztjuk őt attól, ami és amivé lesz." [8]. A szovjet pszichológia, különösen RUBINSTEIN összefoglalólag megállapítja Piaget koncepciójáról, hogy abban ,,a gyermek a felnőttel szembeállítódik, miközben voltakép minden kapcsolat köztük (t. i. a felnőtt és gyermek között) szétszakad." [9]. Mi a marxista pszichológia álláspontja a gyermek és felnőtt pszichikai különbsége tekintetében? 4 49