Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Rezessy László: Dalbetétek Moliére: Úrhatnám polgár című vígjátékához

KRZESSY LÁSZLÓ tanszékvezető főiskolai tanár: dalbetétek moliere: úrhatnám polgár című vígjátékához Balzac írja Moliére (1622—1673) vígjátékairól: „Jóllehet egy meghatározott kor ölében fogantak, bennük az egész emberiség szíve dobog." Valóban Moliére nemcsak kortársaihoz szólt, hanem halála után, 285 évvel, ma is úgy érezzük, hogy minket nevettet, minket gondolkodtat, minket gúnyol, egyszóval minket nevel. A múlt századvégi magyar színi kritika büszkén vallja, hogy a Comedie Fran(;aise után a budapesti Nemzeti Színház szolgálja legeredményesebben a Moliérekultuszt. 1883-ban nem kevesebb, mint 12 Moliére-vígjátékot tart műso-rán Nemzeti Színházunk. Az Úrhatnám polgárt 1881 februárjában mutatja be Csíky Gergely kitűnő fordításában. De mi is büszkén jegyezhetjük az Egri Pedagógiai Főiskola évkönyvébe a tényt, hogy az egri diákok 112 évvel előzték meg a budapesti Nemzeti Színházat. Az egri kollégium diákjai ugyanis 1769-ben mutatták be az Úrhatnám polgárt a következő hosszú címmel: „Fennhéjázó és a maga sorsával meg nem elégedő ember bolondsága, melyet az Egri Díszes ifjúság, ugyanott lakó nemesség előtt játszott hazájának nyelvén, más országoknak Ditséretes szokását ebben követni akarván 1769 esztendőben." (Moliére válogatott vígjátékai, II. kötet, 551. oldal.) Ez volt az első Moliére-bemutató Magyarországon. A mai egri Dobó gimnáziumban akkoriban jezsuiták tanítottak. Az iskoladrámákat kezdetben az udvaron levő fedett helyen, később a második emeleten épült színházi helyiségben mutatták ^e. (Nagy Béni: Az egri ciszterci gimnázium története.) A „magyarított" szöveg az egri iskoladráma-kódexben fenn is maradt. Ezek a jezsuita „magyarítások" bizony nem az eredeti Moliére-t vitték színpadra. Az az egyetlen tény, hogy kiiktatták a női szereplőket, magával hozta az egyes rés.tek lényeges átdolgozását. Mégis hasznosnak kell tekintenünk a jezsuita diákszínpadok Moliére-bemutatóit, mert „nyelvi erényeikkel, zamatos magyarságukkal, népiességükkel mutattak előre a XVIII. századvégi világi színjátszás kibontakozása irányába." (Mihályi Gábor: Moliére, 149. oldal.) Az Úrhatnám polgár eredeti zenéjét J. B. Lully (1632—1687) az olasz származású francia zeneszerző, a francia opera megalapítója, Moliére kortársa és szerzőtársa írta. Zenéje, sajnos, elveszett. Ugyanerre a sorsra jutott Gretri francia operaszerző muzsikája is (1742—1813). A következő néhány dalbetét és a „Török szertartás" zenéje azért készült, hogy szolgálja a nagymultú és jobb sorsra érdemes magyar iskoladráma ügyét. ./I budapesti Arany János gimnázium diákjai mutatták be 1959 februárjában. A dalok a XVI—XVII. század zenéjének hangulatát idézik, a „Török szertartás" indulójának (rondótéma) első 14 üteme magyarországi török dallamemlék a Linus-féle XVIII. századi táncgyűjteményből. (XXVI. szám, „TURC" felírással.) A zenei betétek Mészöly Dezső fordítása alapján íródtak. Előadható zongorakísérettel is. Stílusosabb azonban, ha a kíséretet vonószenekar látja el. (4 első, 4 második hegedű, 3 mélyhegedű [vagy 4 harmadik hegedű], 2 gordonka és 1 gordon.) Lully zenekara XIV. Lajos udvarában 24 ronósból állt: „24 violins de roi." 475