Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A vegyi vonzás magyarázatának fejlődése

4. Mechanikus magyarázatok Az ókornak az anyagi változások okára adott legmaterialistább feleletet a görög atomisták szolgáltatták számunkra. Szerintük az atomok mozgása közben létrejövő tömörülés, egyesülés és szétválás ad mindenre magyarázatot. Lucretius Carus tankölteményében Demokritosz és Epikurosz véleményét ismerteti, tehát teljesen mechanikai okot tételez fel minden változás alapjául. Egészen elrejtetten, mindössze másfél sorban találunk utalást arra, hogy a vegyülést nem lehet ezzel a magyarázattal teljesen megindokolni. Ezt írja ugyanis: „Még se szabad föltennünk azt. hogy a lételemek közt bármi akármivel is keveredhet..." [1]. Az atomok kapcsolódásának ilyen, tehát teljesen mechanikus materialista felfogása a későbbiekben is megtalálható, azonban lényegesen változott formában. Jellemző azonban ezekre az elméletekre, hogy egyszerű, a fizikából ismert alapon kívánták a vegyi vonzás összetett jellegű jelenségét megmagyarázni. Az atomisták próbálkozása, hogy az anyagok fizikai és kémiai sajátosságait az atomok jeltételezett alakjával magyarázzák, kétezer évig tartott. Az egyik legelső magyarnyelvű természettudományos ismeretterjesztő munka, Sartori Bemard műve még 1772-ben is ezt írja: ,,a' viznek részetskéi mind egyenesek, az olajnak részetskéi ellenben ágosak, 's e'miatt erősebben ragadnak a' testhez". Jellegzetesen mechanikus materialista elképzelése a vegyi vonzásnak az, amely a Newton által felfedezett tömegvonzással azonosította azt. Már Newton is ilyenféleképpen gondolkodott. Szerinte „amennyiben a savakban oldott fémeki magukhoz vonzanak egy csekély savmennyiséget. annyiban vonzóerejük is elhathat csekély távolságra tőliik [41]. Newton követői túltettek mesterükön, s a kétféle jelenséget helye"V^nt egészen azonos okokra vissza vezethetőnek tartották. Horváth János, aki a XVIII. század végén a barai gimnáziumok számára több fizika-tankönyvet írt, hasonlóképpen vélekedik [12[. A pozsonyi akadémia akkori tanára, Pankl Mátyás nem egyenlősíti a természetben található különböző vonzás-fajtákat, de nem is érzi a közöttük levő igen nagy különbségeket. Szerinte: „A vonzásnak három fokozatát lehet megkülönböztetni: 1. Ha egy test csak külsőleg vonzódik a másikhoz, mint a víz az üveghez. 2. Ha az egyik test a másikat áthatja... ilyen kapcsolatban van a víz a szivacs pórusaiban. 3. Ha az egyik testnek a részecskéi a másiknak a részecskéivel belsőleg egyesülnek, ilyen módon egyesül a víz a sókkal. Az első két vonzást mechanikai affinitásnak, vagy aggregációnak szokás nevezni, az utolsót kémiainak" [16], A vegyi vonzás mechanikus értelmezése általában csak a fizikusok, a kémia gyakorlatával nem foglalkozók között volt elterjedt, a gyakorló vegyészek tisztábban láthatták, hogy a vegyi vonzás sokkal komplikáltabb, nehezebben értelmezhető jelenség. Ennek ellenére a vegyészek között is voltak olyanok, akik megkísérelték az észlelt tényeket és a mechanikus magyarázatokat összhangba hozni. Még a XIX. század végén is volt olyan spanyol kémikus-professzor, aki haj462