Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Radnóti Miklós eclogáinak nyelvéről (Szempontok a főiskolai nyelvészeti gyakorlatokon folyó nyelvi elemzéshez)

használata, amelyik jellemzően a Nyelvtörténeti Szótár által idézett adat hangulatát idézi: „Az út gotsőrtos, járatlan és tele vala tűskék­kel . . Az ecloga utolsó részében Radnóti szinte a maga életútját festi: az ő útja is göcsörtös volt, telve tüskékkel, mégsem hátrált meg a nehéz­ségek elől. A VIII. ecloga nemcsak sorszám szerint befejezője az eclogák sorá­nak: ebben mindazt sűrítve találhatjuk, amit az eddigi eclogákban ta­pasztaltunk. Mi jellemzi hát az eclogákat? A műfaj kérdését megvizsgálva, a bevezetésben azt láttuk: egyál­talán nem meglepő, hogy Radnóti éppen az eclogához nyúl, amikor a fasizmus által fenyegetett világ szörnyűségeit, embertelenségét akarja tanúsítani az utókor előtt. A legborzalmasabb valóságot a legegyszerűbb nyelvi kifejezés közvetíti: itt nincs szükség sok nyelvi eszközre, a tények oly borzalmasak, hogy önmagukban beszélnek. Első költeményeinek idilli természetvilága egyre zordabb lesz: a tél vad jóslata suhog az előbb szellőtől fényes csúcsokon, és Szerbia vak tetejéről már nem is látszik a búvó otthoni táj ... A sok szenvedés, fájdalom megtöri, de nem töri össze a költőt: utolsó verseiben a legnagyobbakig (Vörösmarty, Babits) emelkedik. Szenvedélyes, nemes dühvel ostorozni a maga em­bertelen korát; vágy a nemes, tiszta emberi élet után; harc az új vilá­gért, melyben boldog lehet ő is, de még az ellenséges Repülő is: ezek a gondolatok jellemzik az eclogákat. A súlyos mondanivalók kialakítják az eclogák sajátos formáját. amelyet Radnóti költői egyénisége lát el jellemző vonásokkal. Melyek ezek? Mondattani szempontból megfigyelhető a hosszú, terjedelmes mon­datok váltogatása a minden sallang nélküli, mély érzelmi telítettséget hordozó tőmondatokkal, kihagyásos mondatokkal. Szószerkezeti szempontból különösen a jelzős és határozós szerke­zetek mély intenzitása, kifejező ereje 1, az utó és értelmező jelző alkal­mazása a jellemző. Szótani szempontból jellemzi az eclogákat a szavak finom jelentés­árnyalatainak, hangulati értékének pontos felhasználása, az alaki ele­mek tudatos alkalmazása, a hangutánzó és hangulatfestő szavak sűrítése a szemléletesség érdekében. Hangtani szempontból a magas és mély hangrendű szavak arányos váltogatását, kifejező erejük felhasználását figyelhetjük meg. összefoglalólag megállapíthatjuk, hogy Radnóti méltán sorolható a nagy nyelvművészek sorába. A nyelvi eszközök finom, tudatos fel­használása teszi teljessé a mély, igaz emberségről tanúskodó mondani­valót. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom