Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

olvashatjuk, hogy „Hazánknak mostani helyheztetésére nézve igen nagy hasznú lehetne a' festékeknek az Ásvánvokból való készítéséről való felfödözése" [34]. 2. Gyógyvizek analízise. A XVIII. században, amelyet a kémiai analitika születési idejeként könyvel el a tudománytörténet, minden kémikus törekedett arra, hogy megismerje a természet anyagait, különösen azokat, amelyek valamilyen mértékben az emberi gyógyítás szolgálatában hasznot hajthattak volna. Winterl sem volt kivétel ez alól. Ö is, mint hazánk csaknem minden valamirevaló orvosa, aki kémiában járatos volt, a hazai gyógyvizek vizsgálatával foglalkozott elsősorban. Több hazai gyógyvizet meganalizált, de nem kis része van abban, hogy egykori tanítványából lett egyetemi segédtanára, Kitaibel Pál egész munkaerejét a természet által nyújtott hazai gyógyvizek, s emellett a gyógynövények megismerésére fordíthatta. Kitaibel már a svéd Bergman által kidolgozott, s lényegében máig sem sok változáson keresztülment analitikai módszerrel dolgozott. Winterl számára, vizsgálatai kezdetén ez a rendszer nem állott rendelkezésére, az elemzésekben ezért saját elgondolásait kellett követnie. Egy igen részletes leírást készített arról a módszerről, ahogyan — szerinte a vizek vegyelemzését végezni kell [9]. Eljárása rengeteg olvasottságát bizonyítja, általános használatba azonban nem került feleslegesen komplikált volta miatt, meg amiatt a körülmény miatt, hogy ez a leírás még 1781-ben, tehát a flogisztonos korszak szemlélete alapján készült, amely akkor már csak pár évig élt tovább. A reánk maradt analitikai munkák tanúsága szerint ezt a módszert csak ő maga [25, 27]. valamint Österreicher használta egy dolgozatában [16]. Ilosvay Lajos szerint [40] Winterl könyvét Nyulas Ferenc is használta a radnai gyógyvizekről írott könyvéhez [17]. Ha azonban végignézzük Nyulas művét, megállapíthatjuk, hogy a szerző csak annyiban hivatkozik Winterl-re, hogy ő állapította meg, hogy „egy kútnak tökéletes megvizsgálása 70 német forintokba" kerül, más helyen pedig vitába száll vele, mondván, hogy a kút helyszíni vizsgálatát nem pótolhatja az a Winterl által javasolt módszer, amely a „repdékeny részeket'" a helyszínen meg kívánta kötni, s a vizsgálatokat csak otthon elvégezni. Winterlhez utasítja az ásványvizek összetevői iránt érdeklődőket La Langue János, az ásványvizekről szóló első magyarnyelvű könyv írója is [13]. 3. A szíksó vizsgálata. A hazai szíksó vizsgálatával Winterl előtt is foglalkoztak néhányan, hogy csak a legfontosabbakat említsük: Torkos János [1], Pázmándi Gábor [3], Hatvani István [7], Brigelius [8]. Egybehangzóan megállapították, hogy a szíksó összetételét tekintve megegyezik a külföldi, gyógyszerkészítés végett drága pénzen behozott szódával. Az alföldi szikes tavak sótartalmával azonban minden valószínűség szerint Winterl foglalkozott először, amikor a palicsi tóról kivont só ösz.427