Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

A századforduló elektromosságtanának, s különösen az elektromosság kémiai hatása tudományos ismeretének fejlettségi fokát figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy Winterl gondolatai sokban túlnyúltak kortársainak gondolatain, s csak a megfelelő felszerelés, megfelelő segítő, együttműködő kutatógárda kellett volna, hogy ezek a gondolatok ne terméketlen spekulációnak, hanem értékes kutatómunkának lettek volna a kiindulópontjai. Engels, a XIX. század fizikájának fejlődését tárgyalva nagy elismeréssel emlékezik meg Winterl működéséről, rámutat arra, hogy megállapításai jobbaknak bizonyultak, mint korabeli más megállapítások [38]. Ezeknek a gondolatoknak akkori felvetődését a tudománytörténet ma nagy elismeréssel említi meg. Sokan, pl. Daumas [59] igazságtalanul nem Winterlnek, hanem Oersíednek tulajdonítják ezeknek az előremutató gondolatoknak szerzőségét. 7. A hő és fény elmélete. Winterl nem volt hajlandó elfogadni azt, amit Lavoisier a hőről tanított. Nem tekintette a hőt a többi elemhez hasonló közönséges anyagnak, nem követte Lavoisiert abban sem, hogy az oxigéngázt egy ismeretlen alap és hőanyag vegyületének fogta volna fel. Előbb ismertetett felfogásával egybehangzóan a hő okát a princípiumok világában kereste. Kiindulva abból, hogy a bázisok és a savak egymásrahatása alkalmával hő keletkezik, a következő megállapítást teszi: ,,A hő tehát, amennyire az emberi ésszel következtetni tudjuk, a sav- és bázisprincipiumok egységében áll" [18]. Fejtegetéseiben a további spekuláció eredményeit is közli. Szerinte „a részeiből felépített hő nem képvisel változatlan testet, hanem újra szétválik két testre, amelyek közül az egyik a savprincipium, a másik a bázisprincipium" [18]. Ezt a megállapítását a tudomány nem igazolta. Hasonlóképpen helytelen utakon jár a fény természetéről és a fénynek a természetben elfoglalt szerepéről vallott nézeteiben. Különös hatalommal rendelkezik a Winterl-féle kémiában a fény. „Fény nélkül a szervetlen természet tehetetlen lenne" [24] — írja. Máshol pedig ezt olvassuk: „A fény egyike a természet leghatásosabb hatalmainak" [18]. A fény teszi lehetővé a hő-részecskék mozgását stb- Winterl elmélete a fényről az egész elmélet leginkább talaj talan, megalapozatlan része. Winterl gyakorlati jellegű munkásságaBizonyos mértékben nehéz meghúzni a választóvonalat Winterl munkásságának kimondottan elméleti és gyakorlati kémiai területe közé. Míg ugyanis elméleti következtetésekkel foglalkozik, minduntalan hivatkozik kísérleteire, s még az elvont gondolatok is vezetnek olykor használható eredményekhez. (így például elméleti fejtegetései közben jött rá arra, hogy az aér hepaticus kénből és hidrogénből áll, ami az előállíthatóságához is új utat nyithatott volna.) Ugyanakkor viszont az a munkássága, amely a kémia gyakorlatából indult ki, s oda vissza is vezetett, nem egyszer eredményezett olyan adatot, amelynek az elméleti kémiá.425