Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

tikus materializmus segítette a tudományt annak megértéséhez, hogy az anyag és a mozgás elválaszthatatlan, az anyag nélküli mozgás épp úgy elképzelhetetlen, mint a mozgás nélküli anyag, hogy a mozgás az anyag elválaszthatatlan sajátsága, attributuma. Nem fogadható el tehát Winterl tanítása ma az anyagról, hogy azonban egész kémiai felfogásával megismerkedhessünk, szükséges, hogy ezzel is foglalkozzunk. Jellegzetesen mutatkozik meg az anyagról vallott nézete abban, ahogyan az anyag atomos felépítését elképzeli. Az ő atomjai teljesen passzív részecskék, amelyeknek még annyi aktivitásuk sincs, hogy sajátságaikat önmaguk határozhatnák meg. „Hogy egy atom arany, és egy másik vízként fordul elő, azt nem maga az atom határozza meg . . ., mert az atom önmagától halott, vagyis relatív sajátságok nélkül való." Az anyag szerepe a változásokban csak az, hogy a különböző erők kifejlődését akadályozza, ezért nevezi Winterl az anyagot: akadályozó oknak (causa religans). Állításainak lényegét így foglalja össze: „Mindaz, ami reánk hat, immateriális" [21]. Helytelen, durva leegyszerűsítése lenne a dolgoknak, ha Winterlnek ebből a kijelentéséből arra következtetnénk, hogy kortársaival szemben az idealizmust képviselte volna. Az „immateriális" szó itt csak a kézzelfogható anyag tagadását jelenti. „A modern kémia is dolgozik, tudatosan vagy tudattalanul súlynélküli mennyiségek addiciójával és szubsztrakciójával, hogy bizonyos sajátságok megjelenését előidézze" — írja Waiden [51]. Az az igazság, hogy Winterl felfogása anti-dialektikus tehát metafizikus, midőn az erőket és az anyagot ilyen élesen és következetesen elválasztja egymástól. Nem lehet azonban ezt csakis az ő hibájának tartanunk, ez a szemlélet kora szemlélete volt, mint Kerekes Ferenc idézi, Davy is sokban hajlott az anyag és erő ilvenfajta szemlélete felé [36]. Már a Reineggs által kiadott könyvben megtaláljuk Winterlnek azt a gondolatát, hogy a természetben lejátszódó minden folyamat rúgóját az anyagtól nem függő „erők"-ben kell keresnünk. Ott a következő erőfajtákat sorolja fel: 1. Mozgáserő. 2. Vonzáserő. 3. Tapadó- és taszítóerő. 4. Veleszületett erő. 5. Az állati élet ereje. 6. A növényi élet ereje. A felsorolás meglepően logikus, s könnyen párhuzamba lehet hozni Engelsnek a mozgásformákról szóló ismert felsorolásával. Az 1. megfelel a mechanikai mozgásformának, a 2—3. a fizikai mozgásnak (gravitáció, elektromosság, mágnesesség), a 4. a kémiai mozgásnak, az 5—6. pedig a biológiai mozgásformának felelne meg. Az elmélet fejlődését e ponttól kezdve nyomon lehet követni egészen addig, míg teljes egységben utoljára 1804-ben Schuster összeállításában meg nem jelent Winterl egész elmélete [24], Maga a lényeg itt sem változott, amit Schuster által írtakból is láthatjuk: „A Winterl-féle rendszernek az az alapja, hogy az anyag önmagától tehetetlen, hogy csak idegen princípiumok által lesz tevékeny, és hogy azok egy közvetítő szubsztancia által vannak az anyaghoz kötve." A következőkben ezekkel a princípiumokkal kell megismerkednünk.422