Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

Ez a felfogás, közismerten nem új, hiszen Thálesznél is, de még előtte is, azóta is gyakran lehetett vele találkozni. A XVIII. század végén a geológiában uralkodó neptunista felfogást vitte át ebben a próbálkozásban a kémia területére. A későbbiekben sokan szemére vetették Winterlnek, hogy ezzel az elmélettel tulajdonképpen Helmont követőjeként jelent meg. Egy későbbi vitairatban erre válaszolva helyesen mondja, hogy egy ilyen nagy kémikus nyomán elindulni még akkor sem szégyen, ha téves útra jut el ezen az úton. Az az alapgondolat, hogy a világ minden anyaga egy egységes ős • anyagra vezethető vissza, a világ anyagi egységét hirdető feltétlenül materialista, bár naiv materialista felfogásnak felel meg. Az ősanyagra vonatkozó ilyen vagy olyan felfogás egyébként is a mai napig követhető általános kémikus-gondolkodásmóddal vág össze [56]. A természet anyagait a genetikai elv alapján Winterl nemzedékekre, generációkra osztotta. Az első nemzedéket a tenger alatt képződött rétegek képezték, ahova a márványt, márgát, palát sorolta. A második nemzedékként az ásványokat (minerae) említette. Ezen belül: meddő, gyúlékony, ízet adó és fémes ásványok csoportját állította fel. A. harmadik generáció a szerves anyagokat foglalta magában. A további csoportok az átalakult anyagokkal foglalkoznak, részletes ismertetésüket azonban nem tartom fontosnak (IV. Regenerata, V. Recomposita, VI. Transsubstantata, VII. Destructa, VIII. Revivicata). Ez a rendszerezés nem vált általánosan elfogadottá, a magyar irodalomban nem is találunk sehol erre vonatkozó utalást, rövid időn belül feledésbe ment. Maga Winterl is igyekezett a rendszerezés nehéz feladatát más alapok teremtésével megoldani. A századforduló körül már olyan rendszert alakított ki, amelyik sok szempontból ma is követhető: „Minden test vagy sav, vagy bázis (egymás természetes ellentétei), vagy semleges (vagyis savból és bázisból álló) vagy az adiaphoron-nak nevezett csoport tagja (az egyik előbbi csoportba sem tartozó)" [21], E csoportok közül az első három (savak, bázisok, sók) az elektrolitokat, a negyedik a nem elektrolitokat foglalja magában, ilyen értelemben nem tér el a tudomány mai álláspontjától. A csoportok közül az első három nevét egy korabeli magyarnyelvű tudósítás így tette át magyar nyelvre: Fenékek (Bases), Savanyékok (Acida), Vegyesek (Neutra) [26]. 3. A kémiai elemek. A kémia forradalmának idejében jó tájékozódási alapot biztosít számunkra az, ha megfigyeljük, hogy egy kémikusnak milyen a felfogása az elemekről. Ebből ugyanis általában megtudhatjuk, hogy a szembenálló, részben párhuzamosan meglevő nézetek közül melyikkel tart, milyen mértékben vette át a kémiában forradalmi újdonságú elméleteket. A kérdés feltevése Winterl esetében különösen indokolt, minthogy Lavoisier kortársaként még azt is meg lehet figyelni, mikor és milyen mértékben hódol be az új felfogásnak, s mennyiben jelent az ő számára, mint kortársai számára is, régi szellemű neveltetése visszahúzó akadályt az új elfogadásában. 27 417