Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A légnedvesség összefüggése egy szűkebb tér földrajzi viszonyaival

I. A légnedvesség helyi különbségei (reggel 8 órakor) A különböző magasságban fekvő és a különböző fedettségű terep­pontok légterének nedvességtartalmát az alábbi táblázat tünteti fel (I. táblázat): í. táblázat. Hely Növényzet, és a mérés magassága Légnedves­ség °/o Hőfok Co Szélsebesség m/sec Patakterasz, nyílt füves terep Gyepállományban köz­vetlen a talaj felett 91 21.5 0,0 Patakterasz, nyílt füves terep 1,5 m magasságban 66 23,5 0.5 Keskeny patak­völgy. 5 méterrel Közvetlen a víz felett, sűrű növényállomány­ban 91 20,0 0,0 mélyebben, ned­ves környezet 1,5 m magasan a pa­takszint felett, bokros növényállományban 70 21.0 0.0 Vasúti töltés (a másik pataktera­szon) Növénytakarótól mes­terségesen megfosztott salakos felszín 58 26.0 0.0 Vasúti töltés (a másik pataktera­szon) 1.5 m magasan, sza­bad légkör (nem nö­vényállomány) 64 24,0 0,7 Sziklafal (a vasú­ti töltés mellett) Agyagpala közvetlen felszíne felett, 75°-ban ráeső napsugárzás mellett 45 Agyagpala testhőfoka: 37 0.0 A táblázat adatai elég nagy (maximálisan 46 százalékos) légned­vesség különbséget mutatnak. Ezek magyarázata a következő. l.A légnedvesség legnagyobb értéke a füves patakterasz és a kes­keny patakvölgy vegetációs állományában, a talajfelszínen jelentkezik (91 százalék). A teraszon a napsugár már behatolt a fűszálak közé, de a fű még harmatos. A felületi légteret a nedves talaj és a vizes növény­zet tölti meg párával. A levegő nedvességtartalma nem éri el már a 100 százalékot. Ennek a nem mérhető, igen gyenge légmozgás, valamint az előre tartó felmelegedés az oka. A harmat már nem gyarapodik, hanem fogy. A patakmeder növénytakarója a magasabb növényzet okozta kisu­gárzásvédelem következtében harmatmentes. A meglehetősen magas re­lativ légnedvesség itt tehát pusztán a növényzet, a vízfelület és a nedves talaj párologtatásával, valamint a levegő mozdulatlanságával indokolha­tó. A meglehetősen zárt tér, (akárcsak egy üvegház), vízpárájának a meg­tartását a szélcsend biztosítja. Végül mindkét hely talajfelszíni légned­vességének igen fontos tényezője a talajfelszíni levegőréteg stabilitása. A talajon a levegő hőmérséklete 8 órakor még alacsonyabb volt, mint a fel­sőbb rétegeké, ennélfogva a felületi párát magasba emelő konvekciós áramlás még nem alakulhatott ki. Ez a megállapítás különösen a nyílt, füves patakteraszra vonatkozik, ahol a hajnali radiációs minimumot a napsugárzás még nem tudta véglegesen felszámolni. 26* 403

Next

/
Oldalképek
Tartalom