Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hortobágyi Tibor: Hyalophacus Tiszae Hortob. N. Sp. Adatok a vásárosnaményi Holt-Tisza mikrovegetációjához
A meghatározott szervezetekből a Hyalophacus tiszae Hortob. néven leírt chloroplastis nélküli ostoros tarthat nagyobb érdeklődésre igényt, mivel e genusból mindezideig csupán egyetlen fajt tartott nyilván a tudomány. CYANOPHYTA 1. Merismopedia glauca (Ehr.) Näg. —- A telep maximálisan 64 sejtű, a sejtek szorosan egymás mellett állanak, világoskékek, homogen sejttartalmúak. Méretük 4,2—5X3—3,2 ^ . A szélső sejtek közelében vékony kocsonyaburok látható. — Fig. 4. 2. Oscillatoria granulata Gardner — A trichomák egyenesek vagy kissé hajlottak, a harántfalak mentén nincsenek befűződve, mindenütt egyforma szélesek: 3—3,5 t L -osak. A végsejt legömbölyödött, kifelé tekintő fala kissé megvastagodhat. A plasma világoskék, homogen, a harántfalak mentén jól látható, gyakran egészen nagy szemcsék vannak. — Fig. 2—3. 3. Oscillatoria pseudogeminata G. Schmid — A trichoma enyhén hajlott, egyedül látható, világoskék és homogen plasmájú, átmérője 2,3 V*. A sejtek csaknem szegletesek, harántfalaik meglehetősen vastagok s átlátszók. A sejtek hossza 3—7 l L. — Fig. 1. EUGLENOPHYTA 4. Euglena Ehrenbergii í. minor Hortob. — A Hidrológiai Közlöny 1949. évi 7—8. számában írtam le az Euglena Ehrenbergii Klebs egy kisméretű alakját a fenti néven. Méretét 90—176X10—27 í^-nak találtam. A vásárosnaményi Holt-Tiszában még ennél is kisebb méretű példánya került elém: 48X7 ^ méretű. A periplast igen finoman csíkolt; a testben a rövid hengeres botalakú paramylonok zsúfoltan figyelhetők meg. A chloroplastisok apró korongok. Stigmát nem láttam. — Fig. 5. 5. Colacium vesiculosum Ehr. 6. Phacus pusillus Lemm. 7. Hyalophacus tiszae Hortobágyi nova species. A színtelen, hyalin, plastisnélküli Phacusokról a szakirodalom nagyon szűken emlékezik meg. Huber-Pestalozzi 1955-ben megjelent öszszefoglaló nagy munkájában csupán egyetlen, pontosan diagnostisáit fajról, a Pringsheim által 1936-ban leírt Hyalophacus ocellatus-ról ad hírt. Ezenkívül néhány apochromaticus formáról is beszámol. Említi Ehrenberg és Perty megfigyeléseit, mint a legrégibbek közül valókat. Pochmann azonban Phacus-monographiájában Ehrenberg megfigyeléséről ezeket írja: ... es ist aber unsicher, ob es sich bei Ehrenberg um wirklich apoplastide Exemplare handelt" (1. c. p. 242). Pcrty megfigyelései közül a Phacus triqueter var. hyalina alakot fogadhatjuk el. Klebs Phacus pleuronectes y hyalina alakját mind Huber-Pestalozzi, mind Pochmann közli összefoglaló munkájában. Huzel normális Phacus pleuronectes példányok között színtelen, de stigmával rendelkezőket figyelt .394
