Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: Adatok a Tanácsköztársaság egri történetéhez (1918. július—1919. május)

nem lehet, tehát csak akkor lehet erről szó, ha a demokrácia segélyével többségre jut" [11]. Ez az úgynevezett „többségi szocializmus", vagy „demokratikus szocializmus", amelynek azonban „nem szabad maga ellen kihívni az istenek haragját", az antidemokratikus osztályok, a reakció nyílt ellenállását, hanem az azokkal való „békés" elvi csatározás alapján kialakult valamiféle ultra polgári demokrácia hozza el a várt boldogságot. Szocializmus, forradalmi átalakulás, — kommunisták nélkül, a demokrácia hatalomra jutása, — demokratikus úton stb. Mindezek olyan forradalom-mentes jelszavak, amelyekben feloldódik a lényeg, elvész, eltűnik az, ami után a kizsákmányolt tömegek áhítoznak, a szocializmus. A szociáldemokrata opportunizmus a jelszavaiból eltün­teti az osztálytartalmat és egy határozott cél nélküli, elvtelen osztály­szövetséget akar megvalósítani, amely jobbra és balra is egyformán ütve halad előre a középúton. A munka jogát és kötelességét hangoz­tató jelszavakban oldja fel az osztálycélt. „A produktív és fegyelmezett munka uralmának kell. . . elkövetkeznie, ha azt akarjuk, hogy nehezen elért sikereinket minden időkre biztosítsuk" [12]. — írja az egyik újságcikk. Egész vázlatosan bemutatva: ez az a politikai irányvonal, ami a város közéletét uralta — a Tanácsköztársaság győzelme előtt. Természetesen emellett látni kell, hogy az események, a politikai élet gyakorlata sokszor rácáfol a propagandában kifejezésre juttatott elvekre, rácáfol arra a sok szubjektív óhajra, amely papíron napvilágot lát. így történt ez 1919-ben is. Az események objektív menete félre söpört az útból minden olyan törekvést, amely nem felelt meg az élet­diktálta követelményeknek. így nem tudta kiállni a történelem kriti­káját a szociáldemokrata reformizmus sem. Mert addig amíg az írásbeli propaganda a „hadmadik úton" haladt, az élet március 21-hez jutott el. A dolgozó tömegek forradalmasodása kényszerítette a szociálde­mokrata vezetést arra, hogy a proletárdiktatúrát tudomásul vegye és kommunistákkal egységforontra lépve a proletariátus hatalmát hivata­losan megtestesítse. A kommunizmus, a proletárdiktatúra eszméje Egerben is fokozato­san teret hódított a dolgozók között, amit a Tanácsköztársaság győzel­mének lelkes tudomásulvétele bizonyít. II. 1919. március 21-én győzött a proletárdiktatúra. Március 22-én plakát, 23-án pedig az Egri Újság közli a „Mindenkihez" c. kiáltvány­ban, hogy Magyarországon a hatalom a proletáriátus kezébe ment át, s hogy ennek folytán „Eger városában is az összes karhatalmi alaku­latok fölött az egri Katona- és Munkástanács intézkedik [13]. Március 22-én a Katona- és Munkástanács felügyelete alá vonja a megyét, a várost, a postát, a távírót, a rendőrséget, a pénzügyigazgató-­ságot, stb. s az összes közhivatalok a Katona- és Munkástanács intéz­kedései alapján funkcionálnak tovább. A polgárőrséget feloszlatják és .331

Next

/
Oldalképek
Tartalom