Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa a Balaton vidékén 1671—1750.

mindezek ellen tiltakozik, a katonáskodó nép azzal válaszol: a félsziget az övé! A tihanyiak az ónodi gyűlés idején, 1707 júniusában újból Bercsényihez fordultak, s új döntést kértek ügyükben. Bercsényi Miklós Csáky István grófhoz utasította őket, de ennek határozata sem tetszett, ezért Eszterházy Antal és Dániel grófokhoz folyamodtak. Rákóczi nem tudott eléggé élni a felkelő nép kezdeti lelkesedésével, s nem követett el mindent a lelkesedés ébrentartására. Midőn Eszterházy Antal 1708 januárjában Sümegre összehívta a dunántúli rendek kerületi gyűlését, a nemesség már követelte az engedélyük nélkül katonának állt jobbágyok lefegyverzését és uraiknak visszaadását, továbbá a még katonáskodó jobbágyok otthonmaradt családtagjaitól az összes úrbéri szolgáltatásokat. A nemesség uralma jobbágyai felett országszerte megerősödött. Mire a katonáskodó jobbágyok felszabadítását a pataki gyűlésen törvénybe iktatták, a szabdságharc vezetői a régi lelkesedést a legszebb ígéretekkel sem tudták többé felszítani [44]. A sümegi kerületi gyűlés szelleme tükröződik abban a megegyezésben is, amelyet Eszterházy Dániel 1708. március 10-én az apát és a tihanyiak között fennforgó ellentétek kiegyenlítésére létrehozott. „Azok ugyan a tihanyi lakosok közül in genere, vagyis közönségesen — olvassuk a megegyezés második pontjában — a kik actualiter és personaliter (jelenleg és személy szerint — Sz. I.) az ország szabadságának megnyerése mellett fegyvert kötöttek és viselnek, mindaddig, valameddiglen sub hac obligatione et actuali exertitatione (ezen kötelezettség és jelenlegi katonáskodás alatt •— Sz. I.) lenni fognak, a törvényes, mindenekből adandó dézsmáknak hason felét, azok pedig, a kik regementekben vannak a haza szolgálatjában és contimo (állandóan — Sz. I.) nem szolgálnak vagy pedig azok is, kik éppen semmit sem szolgálnak, a törvényes dézsmát plenarie administrálni (teljességgel szolgáltatni — Sz. I.) és megadni tartoznak" [45]. A hegyvámot kivétel nélkül (nemine excepto) mindenki köteles megadni az uraságnak. A nem vitézkedő, hanem házánál maradó minden tihanyi lakos tartozik „akárminémü parancsolt munkára" nyolc napi gyalog robotot teljesíteni. A szerződés záradéka világosan kimondja, hogy a benne foglalt kötelességek, illetve engedmények csak a mozgalom elcsendesüléséig tartanak, — „csak addig, miglen isten ő kegyelme ezen mostani motusnak örvendetes és békességes consopitióját nem engedi". Mielőtt a szabadságharc katonailag összeomlott volna, belsőleg, az osztályharc mezején már elérkezett az összeomlás állapotába; a szegénység elkedvetlenedett.' A szabadságharc elején a paraszti tömegek azzal a reménységgel özönlöttek Rákóczi táborába, hogy véráldozatuk jutalmául hajduszabadságot nyernek, s kivethetik nyakukból a robot és a jobbágyszolgáltatások igáját. „Mely dolog bizony meg is lett volna, Magyarországot megnyertük volna, Ha sok fondorkodó urak nem lettek volna: Ily romlásban, Kárvallásban Nem estünk volna!" (Szegény legények éneke.) .315