Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa a Balaton vidékén 1671—1750.

és szófogadatlan" a majorsági gazdálkodás kiépítésével együttjáró terhek növelése miatt [28]. „ Reyser Amand apát 1703 május 21-én kötött szerződést a tihanyiakkal. Ennek értelmében kötelezte őket, hogy mezei terményeikből tizedet, szőlej ékből pedig tizedet és hegy vámot adjanak. Ami a robotot illeti, az apát „az engedelmességet annyira hozta" a tihanyi sereggel, hogy egész esztendőben három-háromnapi munkát szolgálnak a földesúrnak minden háztól, ezenkívül felgyüjtik és behordják az apáti hídon belül fekvő réten termett szénát. Ugyanakkor az apát egészen nekik engedte át a félszigeten a legeltető mezőt. Ami a balatoni halászatot illeti, „mivel ekkoráig a halászok oly gorombák és embertelen voltanak — olvashatjuk a szerződésben —, hogy a halaikat eladván, némelykor a földesúrnak semmit sem adtanak", — most az apát kikötötte, hogy a kifogott halak tizedrészét neki szolgáltassák be. A korcsmát Szent Mihály naptól fogva Szent György napig engedte át nekik és azt is megengedte, hogy aki el akar menni, szabadon elköltözhetik. Mivel azonban a szerződés — a tihanyiak szerint — erőszakkal jött létre, nem tartották magukra nézve kötelezőnek. Későbbi panaszaikban előadják: „Bizonyos alkut extorqueálván (csikarván ki — Sz. I.) tőlünk, melynek hogy nem consentiáltunk (értettünk egyet — Sz. I.) légyen, nem is ratificaltunk (erősítettünk meg — Sz. I.) pöcsétünk és subscriptionk (aláírásunk — Sz. I.) által, magának (az apátnak — Sz. I.) lészen azon contractus is" [29]. Széchenyi Pál veszprémi püspök, miután I. Lipót császár „a kanisai végházakat tollálván (megszüntetvén — Sz. I.) és a bennek lévő militiát exauthorálván (katonaságot elbocsátotta — Sz. I.), Egerszegh városát, a ki is azon végházak között comprehendáltatván (benne foglaltatván — Sz. I.) ... úgy mint veszprémi püspökséghez tartozandó egyházi jószágot nékünk kegyelmesen kezünkben bocsátotta", — 1703 február 5-én kötött szerződést az egerszegiekkel [30]. A püspök kötelezte őket terményeikből az „igaz dézsma" megadására, levélhordásra, „és midőn kívántatik — egy hónapig hópénz nélkül a püspök bandériumában — fegyverrel is szolgálni". A korcsma Szent Mihály-naptól Szent György-napig a városé, a vérhatalmi jog (jus gladii) viszont a püspökéAz egykori végvári vitézek a török háború lezajlása után szabadok módjára, de közösségi szervezet nélkül akartak letelepedni és élni. De jogaikat — mint láttuk — alaposan megnyirbálták a földesurak; a császári és földesúri kettős elnyomás a török időkhöz képest lényegesen megnövekedett. Ezért mondhatta később Kenyeres László egerszegi lakos 1758ban, — amiért le is csukták, — amikor a városiak felpanaszolták, hogy „az elejek ezen jószágokért a törökön sok véreket ontották", — hogy „most is jobb volna, ha a török bírna" [31]. Bár a kötelezettségek helyenként változtak, egészében mégis a földesúri hatalom előretörését tapasztalhatjuk. A gyűlölet nagy erővel csapott fel azokon a helyeken, ahol a földesurak régi kiváltságaiktól fosztották meg a lakosokat, vagy pedig félretolták a régi urbáriumot és új terheket raktak a régiek mellé a porció terhétől amúgyis végsőkig elgyötört nép vállaira. A végváriak antifeudális harca, amely a földesuraknak a „második jobbágyság" keretébe való lesüllyesztési kísérleteivel egyidőben jelent.310