Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lökös István: Vitkovics Mihály szerb—magyar kapcsolatairól

„Vitkovics barátunk azon jóságai szerint,, melyekkel irántam viseltetik, megküldé nekem hozzá intézett ódádat. Maga a dal előttem mindeddig érthetetlen, mert itt nincs senki, aki megmagyarázná, sőt csak füleim előtt elzengeni is tudná; de ismerem én poetai tüzedet néhány más énekeidből, mellyek német fordítással jelentek meg, s ezek után képzelem, hogy a' mi közös barátunk tőled olly csillogó színű virágokat nyert koszoruul. mint érdemes atyia. Régen tisztelem érdemeidet, dicső férjfiú! de az a sok citatum, kivált a mellyeket Herderből szedél ki. szeretettel elegyes tiszteletre vonsz feléd" [40]. Ki vált Herder ismeretéért becsüli nagyra Kazinczy Musickit szemben a magyar protestáns és katolikus papokkal, akik közül nagyon kevés ismeri a német felvilágosodás nagy alakjának nevét és működését. S mégis Musicki felekezetét a „ . . . pápisták és protestánsok vadnak képzelik" [41]. Levelének további részében kifejti nézetét a nemzetiségi kultúra fejlődésére vonatkozóan is; tisztelettel és lelkesedéssel adózik a szerb nemzet irodalmi és kulturális törekvéseinek, mert — mint mondja — „Az én patriotismusom nem ellenkezik a cosmopolitismussal, s midőn a magyar nyelvnek virágzását óhajtóm, midőn azt a mennyire tőlem kitelik, elősegélni igyekszem, nem könyörgök azért az egeknek, hogy — más nyelveknek károkkal virágozzék az én nyelvem; nevezetesen nem könyörgök azért, hogy az a nyelv nem boldoguljon a mellyen az Azan Aga mennyei szépségű elegiája énekeltetett" [42]. Ezzel a nemes gesztussal Kazinczy voltaképpen messzemenően haladó álláspontot foglal el, szemben a néhány év múlva már erősen jelentkező nacionalista felfogással, amely szerint például „A tót lehet külsőleg pallérozott, de mint valódi intenzív műveltségre képtelen, mindig csak barbár marad" [43], Vagyis, a nemzetiségek nem méltók arra, hogy saját nyelvüket, kultúrájukat ápolják, fejlesszék, mert hisz a művelődésre egyszerűen képtelenek. De az ilyen túlzó nacionalista felfogás mellett meglévő magyarosítási [44] törekvésekkel szemben is rendkívül progresszív felfogást jelent Kazinczy fenti, a nemzetiségi törekvéseket pártoló véleménye, amely sok hasonlóságot mutat a Széchenyi-féle későbbi nemzetiségi politikával -— aki elítéli az erőszakos magyarosítást 1842-es Akadémiai beszédében; — csakhogy, amíg Széchenyinek ez a látszólagosan progresszív felfogása feudális konzervatívizmusából fakad, addig Kazinczy, mint európai látókörű „polgár" vallja a fenti elveket [45]. Méginkább megerősíti ezt levelének pompás, meleghangú, ugyancsak határozott állásfoglalást tartalmazó befejezése: „Vedd berekesztésül vallomásomat: Az igazság minden nemzettel, minden felekezettel közös, s a jók s bölcsek fellelik egymást különböző feleken is. Jaj annak a nyomorultnak, kinek szemei felakadnak a ruhán és a hangzaton. Szeressük egymást tisztelt férjfiú, mert érezzük, hogy az igazság gyermekei vagyunk" [46]. Vitkovics és Musicki kapcsolatáról ismerünk még ezeken kívül is egy-két fontosabb adatot. Amikor a szerbség régi hazájában szabadságharcot indított a török iga ellen, Vitkovics nagy érdeklődéssel figyeli a zajló eseményeket. Véleményét egy levélben juttatja kifejezésre, amelyet a közvetlen baráthoz, Muáickihoz írt: „Nagyon megörvendeztetett a hír, hogy testvérjeink végleg felszabadultak a török iga 294